A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Veres Tamás: Az egyház, hitoktatás, hitélet visszaszorítása Szerencs környékén 1948-1953 között

1950 januárjában a református és evangélikus püspökök felesküdtek az alkotmányra, ugyanezt a katolikus egyház csak az alsópapság számára engedélyezte. A rendszer válasza erre a „klerikális reakció elleni harc" fokozása volt. Megindult a szerzetesek deportálása, a békepapok előtérbe helyezése. A békepapok mozgalmát (Katolikus Papok Országos Békebizottsága) 1950. augusztus l-jén indították útjára. A mozgalom az alsópapságnak - a nép fiainak - és a felsőpapságnak - a klerikális reakciónak - a tudatos szembeállítására jött létre, a pápai hidegháborús politika elvetése mellett.

7 A nyomás hatására - a Vatikán beleegyezése nélkül - megállapodás jött létre az állammal, mely szerint a katolikus egyház elismeri a fennálló államrendet, nem támogat államellenes célokat, nem lép fel a téeszesítéssel szemben, a ferencesek, piaristák, bencések kivételével feloszlatják a rendeket, leválasztják a teológiákat az egyetemekről és összevonják a papi szemináriumokat. 1951 júniusában Grősz József kalocsai érseket is letartóztatták, és 15 évre ítélték. Júliusban a katolikus főpapok is letették az esküt. Elfogadták, hogy kinevezésükhöz az elnöki tanácsnak is hozzá kell járulni, és azt, hogy támogatni fogják a békepapokat. Ezek után szeptembertől létrehozták a Vallásfelekezeti Alapot az egyházi kiadások fedezésére. Ez év májusában állították fel az Állami Egyházügyi Hivatalt, mely a kapcsolattartás és az irányítás szerve lett. A passzív rezisztencia az egyházi vezetés megtörése után is folytatódott, a vezető pozícióba került papokat pedig bizalmatlanul fogadták. A katolikusoknál az első áldozás és a bérmálás, a reformátusoknál a konfirmálás továbbra is fontos esemény maradt. Harc a „klerikális reakció ellen" Az 1950 előtt még önálló Zemplén vármegyében mindhárom nagy felekezet: a katolikus, a református és az evangélikus, és a kisegyházak: adventisták, baptisták, jehovisták is megtalálhatóak voltak. A megyében az első, a „klerikális reakció" elleni nagyobb akció a Mindszenty-ellenes aláírásgyűjtés volt. 1948 második felében Rákosiék elérkezettnek látták az időt a Mindszentyvel való leszámolásra, akit december 26-án tartóztattak le. Az ezt megelőző napokban, mintegy a társadalmi támogatottság bizonyítása céljából, folyt a kampány december 16-21-e körül, mely során Mindszenty körlevelei és politikába való beavatkozása ellen, és eltávolítása érdekében gyűjtötték az aláírásokat. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár a miskolci Baross utcán található részlegének 68. fondjában a 25. őrzési egység alatt találhatjuk meg az erre vonatkozó iratokat, a járások elkülönítése nélkül. Az ügy fontosságát mutatja, hogy a kezembe került dossziék közül ez az egyik legvaskosabb. Az aláírásgyűjtés során az általános metódus az volt, hogy a helyi tantestület megfogalmazta az iratot, aláírta, majd aláíratták a helyiekkel, esetleg a diákjaikkal is, majd szervezetten, felvonulás formájában, megkeresték a helyi papot illetve lelkipásztort. Ők vagy aláírták, vagy nem, vagy továbbküldték egyházi elöljáróiknak vagy nem, mindenesetre a helyiek továbbították saját feletteseiknek. A továbbiakban ismertetem néhány irat érdekesebb vonatkozását. A dosszié elején találhatjuk a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének Tokaji Csoportja által aláírt iratot, ami előrevetíti a pedagógusok nagy szerepét az ügyben, s általában is azt jelzi, hogy a rendszer fontos láncszemeit alkothatták a pedagógusok, akik közül sokan lelkes kommunisták voltak. 7 Gergely J.-Kardos J.-Rottler F., 1997. 219-220. 663