A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Kapusi Krisztián: Fertálymesterek Miskolcon

kedvezményt, irat nem tartozik a bejegyzéshez, melynek a kicsengése olyan, mintha múltbéli érdemeire, nem az aktuális funkciójára hivatkozna az érintett.

10 Kun Miklós főbíró a városi költségvetés elemzésekor, 1842 tekintetében a kiadások között fertálymesteri bérezést nem szerepeltet." A publikált feldolgozások (pl. a „Miskolc története III. 1702-1847" vonatkozó fejezetei) sem említenek fertálymestereket. Elképzelhető mindezért, hogy a 19. század első felében strázsák, tizedesek, utcakapitányok, felügyelők és tanácsnokok osztoztak a vázolt feladatkörön, fertálymestereket pedig csak kivételesen, vagy egyáltalán nem választottak a rendi érában. A város kísérletezett a 18. század végi tűzrendészetének fejlesztésével. A fertálymesteri állás bevezetése mögött egyfelől tehát praktikus (közbiztonsági) indok működött, másrészt létezhetett egy státuszigényt reprezentáló motívum is. Stipta István tanulmányában három időszakra tagoltan elemezte Miskolc 1755 és 1847 közötti igazgatástörténetét. Megállapította, hogy a második éra (1789-1836) kezdetén előkészületeket tett a kamara Miskolc szervezetének a szabad királyi városokra jellemző minták szerinti átalakítására. Nőtt a tisztviselői létszám, a bérek emelkedtek, és - első ízben - polgármestert választottak (1789). Összességében az „igazgatás szervezetét tekintve ebben a szakaszban a város a szabad királyi státushoz közelített". A fertály mesteri állások bevezetése passzolt e fenti folyamathoz. Az elemzett tisztség léte és a szabad királyi városság relációja nem volt persze kizárólagos. A 18. században már oppidumok, püspöki székhelyek (Eger, Vác) szervezetében is megjelentek a fertálymesterek. Eger története annyiban hasonlított Miskolcéhoz, hogy mindkét település rengeteg áldozatot vállalt a szabad királyi státuszért, de azt az egyiknek sem sikerült megszereznie. A hevesi településen 1736-tól választottak fertálymestereket, talán összefüggésben a rangemelési igénnyel. Szeged esetében fordított a helyzet, ott éppen a szabad királyi jogállás elnyerése (1715) indokolhatta, hogy a század közepén már alkalmaztak fertálymestereket, akik „a tanács rendeleteit közvetítették és az adókivetésben működtek közre. Azonkívül a kocsmák ellenőrzésében, az éjjeli őrködésben vettek részt. A későbbiekben a tűzvédelem lett nagyobb szerepük".

13 A fertálymesterek - mindamellett, hogy nem csupán a bányavárosokhoz és szabad királyi városokhoz kötődtek - mondhatni státusszimbólumként díszelegtek a tisztikarokban, létükkel demonstrálva az adott település jogállásbeli igényeit, önmeghatározási törekvését. Ennek tudható be a miskolci intermezzo: a magasabb rangra jellemző tisztviselőket (pl. polgármester, fertálymester) akart magának a 18. század végi település, költségvetése viszont nem bírta el az újonnan létesített hivatalokat, így azok legkésőbb a reformkorra elkoptak, kimaradtak a városi szervezetből. A 19. század első felében szenátorok, felügyelők, utcakapitányok között oszlottak meg a fertálymesteri teendők. A miskolci negyedek, mint territoriális alegységek viszont változatlanul fennmaradtak. Ezek rendszerében gondoskodtak 1848 májusában a lakosság összeírásáról, négy negyede és tizenkét szakasza volt a városnak, tehát minden negyed három szakaszból állt.

14 A baljós neoabszolutizmus alatt annyi változott, hogy felcserélődött a nagyságrend: az 1850-es évek végétől egészen a századfordulóig négy szakaszra tagolódott Miskolc, az egyes szakaszok pedig kettő negyedet foglaltak magukban. Egy kiegyezéskori dokumentum alapján ismertek a szakaszokhoz tartozó házszámkeretek: 1-756. az első, 10 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1501/a. 680/1803. 11 KunM., 1842.32-33. n Stipta I., 2000. 707-710. 13 VassE., 1985.549. 14 B.-A.-Z. M. Lt. IV. 1501/a. 400/1848. 633