A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Tomka Gábor: Cserép pipafejek az ónodi vár ásatásaiból (1985-1991)

fényezett felületű. Anyagát és felületét tekintve a 7. csoporthoz áll közel, azonban legömbölyített nyakvége miatt mégsem soroltam a fenti típusba. 11. Kagylós aljú pipa Barnásvörös, téglaszínű, sima felületű, de nem fényezett töredék (Nr. 28.; 5. tábla 5). Fejének alját eredetileg feltehetően 7 kagyló alakba szétfutó borda tartotta. Éles metszésű, a nyak végén emelkedő nyakgyürűjét körbefutó, ferde fogú fogaskerékminta díszíti. A nyak oldalán téglalap alakú keretbe helyezett műhelybélyeg töredéke: W.H..../SCH... A kagylós aljú pipa a 19. századi Selmecbányái pipaformák egyik legkedveltebb és legjellegzetesebb típusa.

41 A töredékes pecsét kiegészítése egy Nagyváradon talált töredék alapján:

42 W. HELLER / SCH: THON. A töredék készítésének idejét nagyváradi párhuzamának datálása alapján a 19. század középső évtizedeire tehetjük. 12. Nyolcoldalú fejű pipa Az ónodi cseréppipa-töredékek között minden bizonnyal az egyik legkésőbbi egy hófehér pipaagyagból megformált töredék (Nr.14.; 5. tábla 6). Nyakának végén élesen kiugró, rezezhető gyűrű van, fejének maradványai alapján feje egykor sokszög alapú hasáb alakú lehetett. Nyolcoldalú hasábos fejű, 19. századi pipák ismertek Győrből, Selmecbányáról, valamint Nagyváradról

45 is. Az ismertetett hasonló darabok anyaga rózsaszínes, vörös vagy fekete. A fehér pipaagyag a 19. századi kávéházi pipák anyagával mutat rokonságot. A mázas ónodi cseréppipa-töredékek még a mázatlan pipákhoz képest is rendkívül változatosak. Ezért (néhány más lelőhelyről is közölt gyakori típus kivételével) jelenleg típusok helyett csak az egyedi példányok ismertetésére vállalkozhatok. Valamennyi töredék világos (fehér, sárgásfehér, halványrózsaszín) anyagú, a mázak árnyalata ezért élénk és többnyire világos. /. Rozettás pipa A 17. századi pipák egy jól meghatározható csoportját alkotják azok az apró, a nyakhoz képest derékszögben álló, túlnyomórészt mázas pipafejek, melyek két oldalán egy-egy rendszerint 6 szirmú rozettát helyeztek el, a nyak szár felőli részét pedig hoszszanti irányban fekvő levélre vagy virágszirmokra emlékeztető vájatolt lemezek tagolják.

46 Az itt bemutatott példány (Nr. 22.; 5. tábla 1) ennek az elterjedt típusnak egyelőre 41 Selmecbányáról: Sprusansky, S. 1968, 234, Obr. 20.; 235, Obr. 21/4; Takác, T. 1979, 258, Obr. 6.; 263, Obr. 9/5, 7-8.; Lovasává, E. 2000, 40 (bal oldali kép, 3. sor 3. pipa); Az Ahnert, illetve a Zachar műhelyekből: Haider E.-Orgona A.-Ridovics A., 2000, XXVI és XXVII. táblák; Dunántúli utánzata: Nagy Z, 2000, 55 (1-2. típusok) 42 Emődi J., 1998, 134, 8. ábra. Az itt talált Sobri Jóskát ábrázoló pipa, valamint egy 1857/58-as térkép miatt ez utóbbi töredék az 1840-es, 1850-es évekre tehető. 43 Győr, Ecet utca. Tomka Péter leletmentése, 1999. Az itt előkerült pipákat korábban (Tomka G., 2000, 32, 124) 1750-1820 közé tehető párhuzamaik alapján a 18. század végére kelteztem, utalva arra, hogy a magas tüztér és egyes pipaformák a 19. század felé mutatnak. A nyolcszögü, foltosán mázazott példány határozottan a 19. század felé tolja a keltezést. 44 Lovásová, E. 2000, 40 (bal oldal, 2. sor 2-3, 3. sor 2.); Takác, T. 1979, 259 Obr. 7., 263 Obr. 9/2, 270 Obr. 12 45 Emődi J., 1998, 131, 127 1. ábra, XXIII. tábla 1. 46 Kovács Béla e típust a „Vegyes típusú pipák" I. csoportjába sorolta. (Kovács B., 1963, 246). Vázlatos tipokronológiájuk: Tomka G., 2000, 30 1. táblázat. Eger: Kovács B., 1963, 247, III. t.6.; Détshy M.-Kozák K, 1967, 106, 27. ábra (1. sor, 1. kép, fejjel lefelé); Nagyvárad: Emődi J., 1998, 73 38. ábra 1; Nagyvárad (?): 617