A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

idősebbekkel egy sorban - hatan-nyolcan összejöttek a szomszédokból hírünkre, vagy anélkül, idősebbek, fiatalok vegyesen - vallottak a házikígyóról, a lidércről, a boszorkányról, a lucaszék készítéséről és a boszorkány felismeréséről.

25 A tények ismertetésében csak ritkán szólalt meg náluk szkeptikus hang, bár számtalan olyan dolgot nem hisznek már, amit az öregek igen. A szülők példája oly erősnek mutatkozik, hogy az iskola és egyéb népművelő intézmények szava - ha egyáltalán eljut hozzájuk - nem tudja még elnyomni az alapvető benyomásokat. Általában a szüleik tapasztalatára hivatkoztak. Az eddigi gyakorlatom során most találkoztam először olyan emberrel, aki pontosan megmondta, hogy ki látta a boszorkányt: az egyik fiú elmondta, hogy az apja barátja társaságában - lucaszéket készített, és karácsony este a templomban azon ülve meglátta a boszorkányokat; pontosabban a falubeliek közül tudja, hogy kik a boszorkányok.

26 Az apja látta, tehát igaz - ez az elv szentesítette nála az elmondottakat. Találkoztunk aztán olyan emberrel is - 61 éves és 12 éves korában talán csontszuvasodás miatt elvesztette a fél lábát, azóta műlábbal jár - aki látszólag semmiféle babonában nem hisz. Mindenre megpróbál logikus magyarázatot adni, s ebben nemcsak a saját nagyon is józan logikája segíti, hanem olvasmányai is. Ahogy szavaiból következtetni lehet rá, meglehetősen sokat olvas, és szinte szenvedélyesen tájékozódik éppen az ilyen jellegű kérdésekben. És Kelemen mama: azok közül, akikkel Fonyban beszédbe elegyedtünk, ő volt a legfelvilágosodottabb. A „hitvilág" kérdéseire elég hiányosan emlékezett, s az elmondottakról is kifejtette a maga laikusan tudományos véleményét. Érdekes adaléknak látszik, hogy a régi plébános valaminő népművelő szerepet tölthetett be a faluban, s ennek hatása a hozzá közel állókon, vele kapcsolatban lévőkön meg is látszik. A logikus magyarázatok természetesen a vallás érdekeit, a hit tisztaságát tartják szem előtt, de így is jelentősek, mert az emberek rettegte számtalan veszély közül jó néhányat háttérbe szorítottak. Egy példa, amelyik azt bizonyítja, hogy az emberek babonás mivoltát a mezőgazdasági gyakorlat fejlődése is erősen visszafejlesztheti. Valamikor régen, talán a század elején, költözött a faluba egy morvaországi német erdész házaspár. Az agrotechnikai, agronómiai ismereteik a falusiak fölött toronymagasan álltak, s így többek között olyan gyönyörű teheneket neveltek, amilyenekről a falubeliek álmodni sem mertek. Az erdész felesége hallotta a falubeli szegények sopankodását a tej hasznának eltulajdonításáról, a tehenek rontásáról, és így adott kifejezést érzéseinek: Miért megy a boszorkány a szegényekhez, alig tudnak adni a tehénkének valamit, alig ad valamennyi tejet. Itt vannak a mi teheneink, annyi a tejünk, hogy nem tudunk már mit csinálni vele, ide mégsem jön. Pedig mi nem is alszunk kint az istállóban, nyugodtan bemehetne. Találkoztunk a főnyi juhnyájjal. Egy hatvanhárom éves gazdaember őrzi, akit a téeszben tettek meg juhásznak. A főnyi gazdák soha nem tartottak juhot - ahogy elmondta - csak a zsidó bérlő alkalmazott juhászt a juha mellé. Lefényképeztem. A fényképet el kell küldeni: az amerikai sógornak akarja kiküldeni, bizonyságul, hogy - íme - hatvanhárom éves fejjel juhász lett. összegyülekezeseben egyébként az is szerepet játszott, hogy vasárnap szálltuk meg a falut, tehát a bejáró munkások is ráértek velünk beszélgetni. 25 Ezekről a hiedelem-alakokról összefoglalóan (annak hangsúlyozása nélkül, hogy Fonynak valamiféle kiemelésre érdemes szerepe lenne a hiedelem-képzetek továbbélésében). Barna G., 1981. 26 A luca-szék készítésről és a boszorkányok felismeréséről összefoglalóan: Barna G., 1981. 193. 553