A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szilágyi Miklós: Gyűjtői naplófeljegyzések Zemplén megyei faluközösségekről – 1961-1962

GYŰJTŐI NAPLÓFELJEGYZÉSEK ZEMPLÉN MEGYEI FALUKÖZÖSSÉGEKRŐL -1961-1962 SZILÁGYI MIKLÓS Aki régi, s a maga idejében fel nem dolgozott adatgyűjtői feljegyzéseit publikálja, számot kell vetnie azzal, hogy mihez is szeretne a megkésett közléssel „új adatokat" szolgáltatni. Vajon a valamilyen ok miatt tanulmánnyá nem formált/nem formálható néprajzi érdekességü információknak van olyan önértéke, mely megköveteli a nyilvánosságot? Vagy a gyűjtői alkalom különössége, egyedisége érdemes rá, hogy „kutatástörténeti adalékként" megörökíttessék? Bár - meglehet - e kijelentésem nyomán az önteltség árnyéka vetül rám, nyugodtan vállalhatom: ez alkalommal mindkét okot számításba vettem, amikor ezeknek az utolsó éves egyetemista koromban keletkezett naplójegyzeteknek a publikálása mellett döntöttem. Annak megítélésére persze az elfogulatlan olvasó jogosult, hogy valóban tartalmaznak-e ezek a vegyes feljegyzések még sohasem közölt, az élet-szervezésnek, a népi kultúra karakterének 20. századi változásait megvilágító részleteket. Hiszen igen sok néprajzi publikációból (közötte egy tematikus monográfiából

1 és egy gyűjteményes kötetből

2

) ismerhető az egykor módszeresen kutatott, ám a kutatói érdeklődést manapság is felkeltő

3 zempléni falucsoport, melyről „adatokat szolgáltatnak" az akkori feljegyzéseim. Én magam azt érzem bennük nóvumnak, hogy a publikációkban viszonylag kevés a jelen idejű - az adatgyűjtés idejének kulturális állapotára és társadalmi viszonyaira vonatkozó - információ. Az etnográfusok-folkloristák (általában és ezekben a falvakban) a mindenkori jelenben a „régieset", az inkább az emlékezetben, mint a napi gyakorlatban létezőt igyekeztek/igyekeznek megragadni. Én viszont (az „erdő hasznát" felderíteni törekvő témagyűjtésem adatainak elsődleges általánosítása mellett) napi megfigyeléseimet: az akkortájt „máshol" tapasztalhatóhoz képest különösnek, érdekesnekjellemzőnek látszó észleleteket rögzítettem. Ennek a ,jelen idejűségnek" pedig az lehet a tanulsága, hogy az olvasó valamelyes képet kap ezeknek a falvaknak - „akkor még" működőképes, bár az előzményekhez képest rendkívül sokat változott faluközösségeknek - az 19501960-as évek fordulóján jellemző volt állapotáról, a „nagy-társadalomhoz" fűződő viszonyáról. Az így felkínálkozó képhez persze hozzátartozik a „megfigyelő" megannyi elfogultsága és tájékozatlansága - csak ennek figyelembevételével fogadhatja el bárki is többé-kevésbé megbízhatónak, hitelesnek, kor-jellemzőnek az akkor rögzített, s most szó szerint közölt észleleteimet. Hasznos lehet tehát, ha számon tartják az olvasóim, hogy egy alföldi mezővárosban történt szocializációmhoz, a döntően az Alföldön végzett néprajzi gyűjtéseim tapasztalataihoz képest találtam tanulmányozásra érdemesen „működőképeseknek" az itt megismert faluközösségeket. De vajon ki képes kívül rekeszteni a néprajzi megfigyelés jelentette szituáción a maga elő-ismereteit? Az is nyilván kiérződik a mezőgazdaság állapotával, a téesz-szervezéssel kapcsolatos tapasztalataim (akkor nyilván nem a nyilvánosságnak szánt!) rögzítéséből, hogy megkérdőjelezhetetlen „kor' IkvaiN., 1967. 2 Szabadfalvi J'.-Viga Gy., (szerk.) 1981. 3 Osgyáni G., 2003. 545