A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

Sok kérdést vet fel az utóbbi időkben népművészeti szakkörök által oly gyakran alkalmazott ún. gömöri csomós hímzés. Vizsgálódásaink alapján megállapítható, hogy a történeti Gömör megye területén működő múzeumok egyikében sincs ilyen díszítésű textilféleség. Recens adatok alapján viszont feltételezhető, hogy ennek ellenére ismert volt, s tulajdonképpen a 16-17. században általánosan elterjedt úrihímzés egyik ágáról van szó. A téma további kutatásokat igényel.

21 Sok textilféleséget, különösen az ünnepi darabokat csipkével díszítették. Különféle csipkefajtákat ismerünk, ezek egymástól eltérő technikával készülnek. Van varrott csipke, vertcsipke, horgolt csipke, kötött csipke. Ezeket háztartási textíliák és viseleti darabok szél- és betétcsipkéjeként alkalmazták. A csipkék királynőjeként is emlegetett vertcsipke technika elsősorban polgáriasuk környezetben hódított teret.

22 Gömöri elterjedése német bányászfeleségek közreműködésével magyarázható. A kutatások bizonyítják, hogy egy-egy motívum nem véletlenül került a megfelelő helyre, ugyanis minden mintának, díszítésnek, motívumnak jelentése van. A mai kor embere már kevéssé (vagy egyáltalán nem) érti ennek nyelvezetét, ám a régi korok embere még tisztában volt vele. (Egyébként ugyanez nemcsak a textilek esetében, de minden egyéb díszítőművészeti ágazatnál is elmondható, pl. a famunkáknál a kopjafák esetében, a hímestojásoknál, a mézeskalácsoknál stb.) Tehát a motívumok eredetileg nem pusztán esztétikai funkciót töltöttek be, hanem jelentéssel bíró jelképekként éltek évszázadokon keresztül. Ezek megfejtését segítik Makoldi Sándorné munkái, s ezek közül az egyik legutóbbi kifejezetten az archaikus népi textíliákon fellelhető kakasos, kígyós, kelyhes, csillagos, életfás motívumok értelmezésével jelentésével foglalkozik.

24 A textilmüvesség keretén belül meg kell említeni a putnoki kékfestőket, akik a térség falvainak lakosságát is ellátták termékeikkel.

25 Polónyi Béla szintén Putnokon élő nagybátyjánál, Szatmári Józsefnél tanulta ki a kékfestést 1898 körül, a kelmefestő mesterséget Pesten sajátította el. Nagyszülei, Strom Józsefek is kékfestők voltak, a családtagok Rozsnyón és Breznóbányán is éltek. Polónyi Béla műhelyét az első világháború előtt nyitotta, s 1958-ig dolgozott, mint kékfestő, kelmefestő, mángorló. Pénteki napokon szekérrel hordták hozzá a környező falvakból a rnenyasszonyi kelengyéket mángorolni. Festett kelméivel elsősorban a falusi lakosságot látta el. Kendők, surcok, gyolcsáruk kerültek a műhelye mellett kialakított üzlet polcára, pultjára. Surcok készültek simák és rámások (a rámássurc alul és két szélén szélmintával volt ellátva), volt alulrámás surc is.

2 A putnoki vásárok alkalmával nem pakolt ki, a vásártér közelében levő üzletben árult. Eljárt viszont az ózdi és rudabányai vásárokra. 4. Bőrművesség A bőrművességhez szokás sorolni a tímárok, tobakosok, vargák, csizmadiák, szíjgyártók, nyergesmesterek és szűcsmesterek tevékenységét. 21 Még az idén várható Eperjesi Lászlóné Paranai Mónika munkájának megjelenése, mely ezzel a témával foglalkozik. 22 A Gömöri Múzeum gyűjteményében egy putnoki hagyatékból származó csipkeverő eszközkészlet is található (lelt. sz.: 93.2.1-4.). 23 A gömöri csipke jellemzőivel foglalkozik Neszádeliné Kállai Mária 2001. 24 Makoldi Sándorné 2003. 25 A putnoki kékfestőkről lásd Bodgál Ferenc gyűjtését (HOM NA 894), valamint Faggyas István publikációját (Fa<>gyas /., 1992. 68.). 26 Egy ilyen, a putnoki kékfestő műhelyben készült alulrámás surc a Gömöri Múzeum gyűjteményében is található (lelt. sz.: 97.1.1.). 526