A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Bodnár Mónika: A magyarországi Gömör kézművessége

7. kép. Levesestál Putnok 1924 felirattal (89.30.1.) Ezek sorában nem találjuk a mi térségünk falvait. Ám mégis meg kell emlékezni az agyagművességről, mint a kézművesség egyik formájáról, mert a recens hagyomány szerint a magyarországi gömöri falvakban is foglalkoztak vele. Nyilván itt nem bírt akkora jelentőséggel, mint a fent említett települések lakóinak életében, de tudjuk, hogy létezett, s gyakorlatilag máig feltáratlan ez a téma. Adataink vannak arra vonatkozólag, hogy edényeket is gyártottak,

5 s azt is tudjuk, hogy néhány faluban sindel (tetőcserép) készítéssel foglalkoztak. Serényfalva Serényi-birtok volt, a Serényiek alapítottak a falu déli határában egy téglagyárat, melyben a tégla mellett tetőcserepeket is gyártottak. De ez nem tartozik a háziipar témakörébe. Viszont minden bizonnyal ide sorolandó az Imolán égetett ún. imolai cserépsindel, amit nemcsak Imolán, de a környező falvakban is általánosan használtak tetőfedésre az első világháborúig. Korábban zsúpfedéllel borították a házakat, de a 19. század vége felé már igyekeztek cserepet használni, amit egyébként a gyakori tűzesetek miatt a hatóságok is szorgalmaztak. A fazsindely ezen a vidéken nem terjedt el, helyette a cserépzsindely vált általánossá. Ezeket leginkább Imoláról vagy Dereskről szerezték be. Az apróbb cserepeket Dereskről, esetleg Fazekaszsaluzsányból, a nagyobbakat Imoláról vagy Meszesről hozták. Cseri Miklós még 1979-ben is talált egy imolai cserépsindellel fedett 5 Saját gyűjtés szerint Putnokon. Egy itt készült levesestál Kis Miklós dédestapolcsányi állatorvos, gyűjtő jóvoltából a Gömöri Múzeum gyűjteményébe is bekerült (lelt. sz. 89.30.1.). Kosján László gyűjtése szerint Ragályba Zubogyból is hordtak égetett cserépedényeket (HOM NA 3988). 521