A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Siska József: Sajókeresztúr és Szirmabesenyő szőlőkultúrája

Az I. katonai térképeken már rajta vannak a legnagyobb pincetelepek. Keresztúron az Alsó- és Felső-pincesor, Besenyőben a Király-hegy déli-délnyugati oldalában fekvő Palatínuson és az Óvári-hegy déli lábánál, a Kőfejtő környékén. Az 1960-as évektől kezdve megszaporodott a pincék száma. A szőlőkben csoportosan vagy szétszórtan minden dűlőben vannak hétvégi házak, amelyeket a monolit betonból öntött pincék fölé építettek. A csoportban állókat bitumenezett vagy zúzott köves utak kötik össze, de a szétszórtakat is jó minőségű földutakon lehet megközelíteni. Az 1980-as évektől kezdve a nagyobb pincebokrokat fokozatosan villamosították a tulajdonosok költségén.

1 A szőlőbirtoklás történeti adatai Mai ismereteink szerint a tárgyalt területen folyó szőlőmüvelés első dokumentuma 1325-ből való. Régi peres ügy lezárásaként Miskolc határát hites emberek járták be. Bábony, Keresztúr és Miskolc dűlőinek találkozási pontján egy szőlőhegyet említenek, amelyet a mezővárosból északra tartó kövesút oszt ketté Bábony és Keresztúr között.

2 A szőlőtermesztést részletesebben az 1549-ből megőrzött dézsmajegyzékekből ismerhetjük meg. Ezeken a dokumentumokon szerepelnek az egyes helységeket birtokló földesurak, a szőlőket művelő jobbágyok nevei, az éves kipréselt bormennyiség és a kilenced (noná). Hű tükörképei a tulajdonosváltásoknak, a terméseredmények hullámzásának. A 16. és 17. század bővelkedett hadieseményekben, amelyek jelentősen rontották a szőlészkedés külső körülményeit, de a termelés mégis folyamatosnak mondható. A tárgyalt régió birtokosai szinte azonosak a három községben. Aló. század első negyedében a Derencsényi családé a vidék. Tőlük Bebek Ferenc, gömöri főispán erőszakkal veszi el. 1544-ben a törökök jelentkeznek új tulajdonosnak. A Bebek família fiágon 1567-ben kihal, így a király a szendrői várbirtokához csatolja a Sajó menti Bebek-uradalmakat.

3 Az 1568-as borkilenced-jegyzék szerint Keresztúrban 92 helyi és 51 környékbéli szőlősgazda van, akik 805 köböl dézsmabort szolgáltatnak be. Szirmabesenyő egymás szomszédságában fekvő két elődfalujában, Kelecsényben és Besenyőben 14 belbirtokos és 84 külsős 633 köböl kilencedbort ad. Kelecsényt a harci események ugyanis pusztává tették. A besenyőiek jó része a nagyobb védelmet biztosító szomszédos mezővárosba, Miskolcra húzódott be és onnan jártak át szőleiket művelni.

4 1570-ben a váruradalomnak 100 kapás majorsági szőleje van Besenyő határában, amelyet a helyi jobbágyok a keresztúriakkal, vámosiakkal és ecsegiekkel közösen gondoznak. A szendrőiek központi szerve, a szepesi kamara később bérbe adja az itteni településeket. így jutnak hozzá a Gyulayak és a Senyeyek. 1635-ben szerzi meg I. Rákóczi György, mivel felesége, Lorántffy Zsuzsanna Sajószentpéteren birtokos, és Erdély fejedelmének megtetszik ez a vidék.

6 Az 1636-os urbárium részletesen felsorolja a majorsági szőlőket, a művelést végző jobbágyok kötelezettségét. A kelecsényi hegyen öt kapás a majorsági szőlőterület. A többi helyen a jobbágyok egy része borral váltja meg a gondjaira bízott úrbéres szőlődarab taxáját. Ezzel a jelenséggel a fenti okmányban találkoztam először.

7 Az 1652-es 1 Juhász L., 1994. 17-18.; Siska J., 2000. 285-287. 1 Gyulai É., 1995. 9.; Fejér Gy., 1829-1844. VIII. 180-181. 2 Erdélyi A., 2000. 74. 4 MOL E. 159. Reg. Dec. 1568/4. Com. Borsodiensis. 5 MaksayF., 1959.460-475. 6 Mokkái L, 1954. 139.; MOL E. 158. Consc. port. Com. Borsod 1636. 7

MOLE. 156. UetC 25/37. 499