A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Sümegi György: „Alkalmazott és finom művészet között nincs különbség” Szalay Lajos levelei Konecsni Györgynek (1969)

„ALKALMAZOTT ÉS FINOM MŰVÉSZET KÖZÖTT NINCS KÜLÖNBSÉG" SZALAY LAJOS LEVELEI KONECSNI GYÖRGYNEK (1969) SÜMEGI GYÖRGY Különös a levelek, levelezések sorsa is, ahogyan a könyveké. A Szalay Lajos által írott, akárcsak az eddig publikált levelekből

1 kötetnyi válogatás állhatna egybe, ám viszonylag kis számban maradtak meg az őhozzá írott levelekből. Ennek két nyomós okát láthatjuk: egyrészt sokat költözködött életében - országok, sőt földrészek között is (1947: Párizs, 1948: Argentína, 1959: New York, 1988: Miskolc), másrészt pedig valószínűleg nem tulajdonított nagy fontosságot, föltétlen megőrzendő értéket a leveleknek. Még egy harmadik, a Szalaynak írott levelek elkallódását-eltűnését erősítő ok lehet az is, hogy esetleg a hirtelen elvált leányának a pánikszerűen elhagyott New York-i lakásában maradhattak. Ez csupán feltételezés, de talán nem alaptalan. Konecsni és Szalay első, Szalay számára életre szólóan megjegyzett találkozása nem személyesen, hanem egy pályázat keretében zajlott. Történt ugyanis, hogy a Zászlónk rajzpályázatát Konecsni György (1908-1970) nyerte, Szalay Lajost (1909-1995) a második díjjal jutalmazták.

2 Ez a találkozás, az ifjúkori művek ütközése életre szóló emléke, mégpedig keserű emléke lett Szalaynak. Ugyanis a Zászlónk rajzpályázatának győztesét, Konecsni Györgyöt a faluja, Kiskunmajsa ösztöndíjjal segítette egész főiskolai tanulmányai idején, Szalay azonban ezt nem kaphatta meg Miskolctól. Az esetet Szalay évtizedek múlva is emlegeti, sajgó fájdalommal. A Képzőművészeti Főiskolán azután találkoztak, évfolyamtársak is voltak. Szalay mindig elismerően nyilatkozott a fiatalon őt legyőző Konecsniről és annak tehetségéről. Az 1969-ből származó, a Konecsni-hagyatékban fönnmaradt Szalay-levelek a hétköznapok gondjaiba visznek bennünket: Szalay itthoni kiállításaiba, emberi, művészi kapcsolataiba, azoknak Szalay által hiperérzékenyen fölfogott és interpretált valóságába. Továbbá abba az ellentmondásos honvágyba, hazatelepülni akarásba, ami az odi et amo sajátosan egyénien megélt ellentmondásosságára irányítja a figyelmünket. 1 Sümegi György: „Tollhegyre venni jólesik". Szalay Lajos levelezése Domokos Jánossal. A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XX. Salgótarján, 1995. 251-272.; Sümegi György: Szalay Lajos levelei Kovách Aladárhoz. (Dokumentumok - Österreichische Nationalbibliothek, Wien), Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIII-XXXIV. Szerk.: Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 1996. 529-546.; Sümegi György: Szalay Lajos argentínai periódusa (1948-1960). Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXIX. Szerk.: Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 2000. 331.; Sümegi György: Híradás New Yorkból (Szalay Lajos és Zajtai Ernő levelezéséből 1960, 1972-73). Herman Ottó Múzeum Évkönyve XL. Szerk.: Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 2001. 393-416., Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen". Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970-1991). Herman Ottó Múzeum Évkönyve XLII. Szerk.: Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 2003. 463-498. 2 Rajzpályázatunk eredménye. Zászlónk, 1926. április 15. 197-198. „1. Konecsni György (tanítóképző IV. é. t., Kiskunfélegyháza). Sportbéli kiválóságok című tollrajz-sorozatában biztos kézzel s nagy rajztudással jellemzi diáktípusait, a kompozíciók, mozdulatok és arckifejezések elsőrangú művészi érzékre vallanak. Övé az első díj; 2. Szalay Lajos (gimn. VII. o. t., Miskolc) ceruza és tollrajzaiban egyéni felfogásátjuttatja érvényre, a folt-, árnyék- és fényhatás visszaadására törekszik, ami néha az arckifejezések kellő megfigyelésének rovására esik. Övé a második díj." 453