A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Pirint Andrea: Szontagh Tibor (1873-1930) festőművész munkássága

Noha a művészt nem foglalkoztatták a gondolati-szimbolikus festészet lehetőségei, egy akt-kompozíció erejéig ebbe az irányba is „kirándulást" tett. A neutrális háttér előtt, fehér liliommal ábrázolt bimbózó kamaszlány portréja az ünnepélyes beállítás révén is jelképi tartalmat sugall.

32 A hófehér liliom mint a szűzi tisztaság szimbóluma utalhat tágabb értelemben az ártatlanság fogalmára, de szűkebb értelemben - a középkori keresztény művészetben elsősorban Szűz Mária attribútumaként - vonatkoztatható a képhez modellt álló Szontagh-lány személyére is (11. kép). Hogy a családtagok mellett időnként másokat is portretírozott a festő, arról írott forrásokból nyerünk értesülést. A művész fia arról számol be kéziratos visszaemlékezésében, hogy a festő a harctéren elesett egyik tanártársáról (név szerint Nagy László természetrajz tanárról) fénykép alapján egészalakos portrét festett, amely a világháború után a tanári szobában függött.

33 Az 1926-ban Miskolcon megrendezésre kerülő egyéni tárlatról szépen és viszonylagos részletességgel tudósító helyi sajtó pedig Blazsejovszky apátkanonok arcképéről tesz említést, „amelyen a nyugodt tekintetű patriarcha megelevenedni látszik, amint kezét a Bibliára téve, nyugodtan néz szemközt velünk".

34 Ez utóbbi portré gyaníthatóan egyházi megrendelésre készült, mint ahogy szakrális igényből születtek a tiszagyulaházi katolikus templom oltárképei is. A Szentlélek eljövetelét ábrázoló főoltárt és a Fájdalmas Anyát megjelenítő mellékoltárt özv. Melczer Aladárné festtette meg a művésszel, és azokat az 1926-os felszentelés alkalmával a templom számára ajándékozta. Szontagh oltárképfestői tevékenységének további emléke a miskolci minorita templom jobb oldali harmadik kápolnájában ma is szolgálatot teljesítő Szent József oltár. A barokk oltárépítmény által keretbe foglalt kép az avilai Szent Teréz látomásai nyomán Spanyolországban keletkezett ikonográfiatípust követi, amely Szent Józsefet a gyermek Jézussal a karján ábrázolja. Az e képtípusnál szokásos attribútum, a fehér liliom a szent lábánál, egy vázában kap helyet. Oltárképről lévén szó, a megrendelő minden bizonnyal részletes instrukciókkal látta el a festőt a tárgyi kellékek vonatkozásában csakúgy, mint a szereplők öltözete vagy a jelenetezés tekintetében. A festői kvalitás és az életszerűség megteremtése azonban kizárólag a művészi felkészültség függvénye. Szontagh hosszas munkával, számos vázlatrajz során érlelte meg a végleges kompozíciót. A munkafolyamatnak a családtagok is állandó részesei voltak, hiszen ők álltak modellt a szakrális jelenet szereplőihez. A család emlékezete ma is azonosítja néhányukat. Sokalakos oltárképről szólva tehát visszakanyarodtunk oda, ahonnan indultunk, nevezetesen az elsősorban családtagokat megörökítő portréfestészethez. Közéleti szereplés Miskolcon Ritkaságnak számít Szontagh festészetében a városi környezet megörökítése. Az Avasról elénk táruló „Miskolci látkép" az evangélikus templom környékét ábrázolja, azt a városrészt, amelyben (konkrétan a Hunyadi, majd később - a ma már Petőfi nevét viselő - Urak utcában) a festő is lakott.

35 Számunkra e kompozíció emblematikus erővel bír, tanúságát adva a miskolci kötődésnek (12. kép). 32 A művész leánya (Szontagh Mária Magdolna), 1916 körül (lásd: mütárgylista kat.-sz. 29.) 33 Szontagh Pál visszaemlékezése (lásd: 10. jegyzet) 34 Reggeli Hírlap 1926. december 5. 9.; Vö. Reggeli Hírlap 1926. december 7. 5. 35 Miskolci látkép (lásd: mütárgylista kat.-sz. 90.) 433