A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Pirint Andrea: Szontagh Tibor (1873-1930) festőművész munkássága

SZONTAGH TIBOR (1873-1930) FESTŐMŰVÉSZ MUNKÁSSÁGA PIRINT ANDREA Szontagh Tibor munkássága legtartósabban, közel húsz éven át Miskolchoz kötődött. Ahhoz a művészgenerációhoz tartozott, amelynek tevékenysége révén a képzőművészeti kultúra gyökeret vert Miskolcon. 1911-ben, amikor a városba települt, csak egy maroknyi társaság foglalatoskodott a térség képzőművészetének ügyében. Bár Miskolc nem kevés jó nevű kortárs alkotóművészt adott a világnak, Halász Hradil Elemér, Sassy Attila, Gimes Lajos, Kmetty János pályája elvezetett a szülővárosból. Az 1910-es évek elején a magán-festőiskolát már régebb óta fenntartó Balogh Józsefen és a férje révén magas társadalmi rangban álló Bizony Ákosné Hosszúfalusi Rózán kívül a hivatalos pedagógiai intézményekben állást vállaló és abból megélő rajztanár-művészek működtek a városban (Kiss Lajos, Madáchy István, Kucharikné Haller Stefánia). Körükbe érkezett ugyancsak rajztanári állást betölteni Szontagh Tibor, majd pedig sorra jöttek az újabb egyéniségek. A 10-es évek vége felé települt vissza szülővárosába Bartus Ödön festő-, Nyitray Dániel szobrász-, és nősült ide az egri születésű Meilinger Dezső festőművész. Az utóbbi kettő nevéhez fűződik annak a képzőművészeti szabadiskolának a létrehozása, amely az 1920-tól működő Miskolci Művésztelep alapítás-ösztönző előzményének bizonyult. E bázis mint a Képzőművészeti Főiskola nyári telepe újabb alkotókat vonzott a városba: a művésztelep tanáraként Benkhard Ágost, Muhits Sándor rendszeresen és tartósan Miskolcon dolgozott, és a tehetséges főiskolai hallgatók közül többnek szorosabb helyi kötődése alakult ki. Némelyek, köztük Döbröczöni Kálmán „kiragadását" az ún. műterem-ösztöndíj segítette elő, de a telepi műtermek a valamivel idősebb generációhoz tartozó művészek (Vári Vojtovits Zoltán, Jelenffy Lajos, Burány Nándor) számára is vonzerővel bírtak a letelepedéshez. Jöttek azonban alkotók a művészteleptől függetlenül is: rajztanári állást kapott Szabó Ferenc, Szabó József, Petrányi Miklós, Végh Géza, Kolár Nándorné, s idetelepült dr. Petheőné Ertl Lívia. E fentiekben vázolt terjedelmes, s még így sem teljes névsor is jelzi, hogy az 1910-es évek végén, 20-as évek folyamán Miskolc képzőművészeti életében óriási fellendülés következett be. A század eleji elszórt kiállítás-szervezési törekvések, lelkes, de gyökeret ereszteni képtelen próbálkozások, majd a világháborús pangás után a maroknyi csapat népes társasággá bővült, amely elért eredményeit rendszeressé és egyre sűrűbbé váló tárlatokon mutatta be. E művészgárda megerősödését az is jelzi, hogy tagjai már szervezett keretekbe tömörültek. Ez az az időszak, amikor az iparos- és kereskedőváros életébe végre masszívan belopta magát a képzőművészet, s a fentiekben megnevezett egyéniségek azok, akik ezt megvalósították. Sajnálatos módon többségük munkásságáról - érdemeik ellenére -vajmi keveset tudunk. Szontagh Tibor 1873. április 29-én született a Trianon előtti Magyarország északkeleti szélén, Máramarosszigeten (ma Sighetul Marmatiei, Románia). A „művészet, kereskedelem és bányászat emelésére"

1 behívott szepesi vendég-szászok ősi nemesi 1 Nagyi., 1863. 804-840. 421