A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Goda Gertrúd: Holló Barnabás (1865-1917) élete és munkássága

nak szép szobrászi megnyilatkozása - nagy ünnepség közepette visszakerült régi-új helyére. Tompa Mihályról büsztöt is készített. Az pedig az 1896-os felavatásától a sárospataki Iskolakertben áll. Hollónak egy időben kellett foglalkoznia a kétféle Tompa Mihály-ábrázolással. Amint a művek mutatják, jó művészi leleménnyel többféle megoldás is élt benne egy időben. A buszt azon felismeréséből születik egyedinek, hogy a közel öt méter magasságból letekintő arc nem lehet azonos megoldású, mint egy szoborsétányra kiállított portré. A nemzeti eszme felelősségét hordó álló figurával szemben ezúttal a szép rímekkel induló költőt mutatja, picit rokokósan, de nagyon elegánsan, úgy amilyen sárospataki diáksága idején volt a későbbi református tiszteletes. A mű keletkezéséhez hozzátartozik, hogy a millennium alkalmából, közadakozásból állíttatta azt a pataki diákság. A szobrászat iránti folyamatos igény a portréban jelentkezik. A művésznek élet után, emlékezetből, egy egész eszményt megtestesítő ideálarcképig mindennel kell foglalkoznia. Van amit reliefben, van amit körplasztikában rendelnek meg, s valamennyire ide sorolhatók az arcképpel ellátott síremlékek is (Báró Edelsheim Gyula síremléke Bp. Kerepesi úti temető). Természetesen ezek kvalitásukban is különbözőek, s csak azokról tudunk szót ejteni, melyek ránk örökültek, s egy-egy gyűjteményben megtalálhatók. A Magyar Nemzeti Galériában a következőket őrzik: Női mellszobor, 1909 gipsz, Ltsz: 52.899, Dr. Réthy László (Szervusztok fiúk) (Bohém) fototár Ltsz.: 2630, Női portré 1914. fehér márvány, Ltsz.: 88.63-N, Férfi mellszobor, bronzírozott gipsz, 66 cm, Ltsz.: 90.35-N, Férfifej 1917 terrakotta, 42 cm, Ltsz.: 52.858. Szendy Árpád mellszobra 1902 gipsz, 51 cm, Ltsz.: 5234, Szelényi Zoltánka 1904, gipsz, 45 cm, Ltsz.: 78.15-N, dr. Károlyi Károly 1912, gipsz, 64 cm, Ltsz.: 81.4-N, Gyermekfej (Kisfiú) gipsz, 50 cm x 35 cm, Ltsz.: 78.4-N. Vízvári Mariska művésznőről, Bartha színészről a neki emléket állítandó pályázatra (1908) készít portrét, fennmaradt fényképe annak, hogy Zichy Aladárnérói büsztöt alkotott, Ráth Györgyről még 1895-96 táján, Zsolnai Vilmos arcvonásait is megörökítette ugyancsak egy pályázatra 1902-ben, s ami még névhez kapcsolódik: Libits Adolf bronzplakett címen szerepelt a Műcsarnok 1913/14-es kiállításán. (Egy későbbi azonosításig az MTA Művészettörténeti Intézet Lexikontárában őrzött alábbi felsorolást közölöm: K. M. arcképe 1900, T. G. arcképe 1901, gipsz, T. M. arcképe, 1901, carrarai márvány, Sz. A. arcképe, 1904, gipsz, B. Erzsike, 1909, Aranka 1911, Arckép 1911, Mellszobor 1911, Henriette 1912, Mellszobor tanulmány 1915, Sz. K. mellszobra 1914, Tanulmányfej 1913, Mellszobor 1915, márvány. Ugyancsak itt vannak nyilván tartva a családhoz köthető munkái: Anyai szeretet, 1908 körül, Testvérek, 1909 - Bemutatva a Műcsarnok Téli Tárlatain 1909-ben és 1910-ben - majd az 1913-as tárlaton a Fiam című művével szerepelt. A további kutatás érdekében fontos megemlíteni a Széchenyi családhoz fűződő viszonyát, amit már említettünk a Tűzoltó Múzeum kapcsán. Élet után portretírozta: Széchenyi Viktort, de valószínű Széchenyi Bélát és Ödönt is, valamint buszt formában szobrot alkotott Széchenyi Istvánról - amint az említett archív fotó mutatja. Holló életművében a tűzoltókhoz kötődő kapcsolatnak más szobrászi megnyilatkozása is lehetséges. Egy, a család tulajdonában lévő Beethoven-arckép pedig véleményem szerint csak feltételesen tekinthető a szobrász művének. Stíluskritikailag nem illeszkedik a már megismert képbe.) A magánmegrendeléseken kívül közösségek is előszeretettel készíttettek arcképet, mellszobrot az általuk nagyra becsülteknek. A legtöbbet a nemzet önazonosulására figyelmeztető írástudóknak és a gondolatot átadó színészeknek - majd ezt követően a 409