A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Simonyi Erika: Adatok a 10-13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról
ADATOK A 10-13. SZÁZADI KERÁMIAKÉSZÍTÉSHEZ ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGRÓL SIMONYI ERIKA Jelen dolgozatban néhány északkelet-magyarországi lelőhely (1. kép) kerámiaanyagának statisztikai szempontú feldolgozását és készítés-technikai sajátosságait szeretném bemutatni. A települések leletanyagát 90-100 százalékban a cserépedény-töredékek alkotják, azaz egyes esetekben - pl. Mezőkeresztes-Cethalomon vagy Hejőkürt-Cifraháton - a település időhatárainak, illetve az egyes jelenségek kronológiájának kérdését csupán a kerámia részletes feldolgozásának segítségével válaszolhatjuk meg. A régészeti kerámiák összetevőinek pontos meghatározásában a természettudományos vizsgálatok alátámaszthatják és - ahogy esetünkben is tették néha - cáfolhatják a régészeti megfigyeléseket. Az általunk vizsgált lelőhelyek közül háromnál (Mezőkeresztes-Lucernás, Hejőkürt-Cifrahát és Felsőzsolca-Várdomb) lehetőség nyílt anyagvizsgálatra, melyet Szilágyi Veronika geológus végzett. Tizenegy különböző korú és régészeti módszerekkel különféle soványításúnak tartott mintát választottunk ki és vizsgáltunk meg. Reméljük, az eredmények pontosítják eddigi ismereteinket az Árpád-kori edényművességről. Néhány szó a lelőhelyekről A dolgozatban tárgyalt lelőhelyek közül Felsőzsolca-Várdombról, 1 MezőkeresztesCethalomról 2 és Karos-Tobolykáról 3 már jelentek meg előzetes közlemények, melyek elsősorban a feltárt jelenségek ismertetésére koncentráltak. Hejőkürt-Cifraháton és Mezőkeresztes-Lucernáson Pusztai Tamás végzett leletmentő régészeti feltárást az M3-as autópálya építése kapcsán, a leletanyag egyelőre közöletlen. A Felsőzsolca határában feltárt kora Árpád-kori falu keltezését fémtárgyak - rombusz alakú nyílhegy, S-végü hajkarika, bizánci típusú fejesgyürü - és két 12. századi szórvány pénz is segítette. A településhez tartozó hét ház valószínűleg nem egy időben állt, voltak közvetlenül egymás mellé, vagy részben egymásra épültek is a területen (2. kép). A házakból előkerült kerámiák döntő többségét a csillámos homokú agyagból kézikorongon megformált, sürün bekarcolt hullám- és vonalkötegekkel, csigavonallal díszített edénytöredékek alkotják. Jellegében eltérő kerámiaanyag került elő a 13. században emelt kisvár, motte objektumaiból: fehérre és rózsaszínűre égő agyagból készített, széles közökkel bekarcolt csigavonallal díszített fazekak, palackok, bográcsok töredékei és „budai" fehérkerámia jellemzi az anyagot. 1 Simányi K, 2001a. 221-247., Simonyi £., 2003. 109-133. 2 Wolf M.-Simonyi E., 1995. 5-32., Simonyi E., 2001b. 359-390. 3 Wolf M., 1991. 581-615. Köszönettel tartozom az ásató Wolf Máriának, amiért a kerámiaanyag feldolgozását rám bízta, és munkámat tanácsaival segítette. 4 Ezúton is köszönöm Pusztai Tamásnak, a miskolci Herman Ottó Múzeum régészének, hogy a leletanyag feldolgozását lehetővé tette számomra. A két lelőhelyet és a feltárt objektumokat 2003-ban a Népvándorlás kor Fiatal Kutatóinak keszthelyi konferenciáján ismertettem. 37
