A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Tarczai Béla: A 10-es honvéd hagyományok őrzése Miskolcon

nyomán határozták el, hogy a békeidőben is tartják egymással a kapcsolatot, és megemlékeznek elveszett bajtársaikról. Ennek a gondolatnak a gyakorlati megvalósulását támogatta a Honvédelmi Minisztérium ajánlása, amely a 13. gyalogezredet bízta meg a két miskolci háziezred szellemi örökségének kezelésével. A 10-es honvéd hagyományok felelevenítése és megőrzése Sáfrány Géza volt ezredparancsnok érdeme. Az ő kezdeményezése nyomán valósultak meg az ezrednapok.

10 Az elsőt 1922. augusztus 27-én rendezték. Ez alkalommal határozat született arról, hogy a következő években a gorlicei áttörés évfordulója táján jöjjenek össze az emlékezők. Az első ezrednap másik fontos döntése volt, hogy kérelmet nyújtottak be a jelenlévők a honvédelmi miniszterhez annak érdekében, hogy a 13. gyalogezred, amely a 10-esek jogutódjának tekinti magát, kapja vissza a 10-es számot. Belitska Sándor miniszter terjedelmes válaszában méltányolta a kezdeményezést, elfogadta az indokokat, de végül is leszögezte, hogy a gyalogezredek számozásának megváltoztatása az egész hadrendet felborítaná. Ezért a javaslatot elutasította.

11 A miniszter azt is közölte, hogy a 13. gyalogezred nem jogutódja a 10-eseknek. Ennek ellenére a 13-asok annak tekintették magukat, és ennek írásban és szóban is hangot adtak. Az ezrednapok és a hagyományőrzés gondolata nem maradt a katonák szűk körében. Először a városvezetés jelezte közreműködési szándékát, majd a társadalmi egyesületek, különösen a Lévay József Közművelődési Egyesület, csatlakoztak, és sokat is tettek a találkozók sikere érdekében. Döntés született az első ezrednapon arról is, hogy az ezred tábori újságját ismét megjelentetik, de most már évente csak egyszer, az ezrednapra. A szerkesztést Sassy Csabára, az ismert miskolci költő-újságíróra bízták. Itt, egy kis kitérővel, érdemes bemutatni az újságot. A harci szellem fokozása, továbbá a front és a hátország kapcsolatának erősítése céljából 1917-ben az egyes alakulatok tábori újságot kezdtek megjelentetni. Miskolc mindkét gyalogezredének volt ilyen lapja. Az egyik a „10-es honvéd", a másik a „Ludwig baka" címet viselte.

12 A 10-es honvéd első száma 1917. július 15-én jelent meg, Sáfrány Géza alezredes, ezredparancsnok bevezető cikkével az első oldalon. Ettől kezdve a lap kéthetenként jelent meg, és az értékesítésből befolyt pénzeket az ezred özvegy- és árvaalapja javára fordították. A szerkesztőség és kiadóhivatal a fronton működött, szerkesztője Petrik Ernő százados volt. A lapot Miskolcon nyomták és innen terjesztették. Tartalma változatos, de minden szempontból aktuális volt. Foglalkozott a hadieseményekkel, közölte az elesettek és a kitüntetettek névsorát, verseket, tárcákat, humoros karcolatokat és rajzokat, üzeneteket, de komoly eszmefuttatásokat is közölt. Az utolsó szám 1918. november l-jén jelent meg, annak ellenére, hogy az ezred ekkor már reménytelen helyzetben volt. A háború után évente egyszer, az ezrednapra jelent meg az újság. Beszámolót közölt az előző ezrednap eseményeiről, és egyéb aktuális kérdésekkel is foglalkozott. A háború kitörése megszakította a folyamatot. Az utolsó szám 1942. május 3-án jelent meg. Az ezrednap és az újság a hagyományőrzés fontos eszköze lett. A találkozók alkalmat adtak arra, hogy a túlélők emlékezzenek elesett bajtársaikra, a fronton született barátságokat megerősítsék, és családtagjaikkal, fehér asztal mellett, családias hangulatban idézzék fel a háború emlékezetes, hol lelkesítő, hol tragikus eseményeit. Mivel pedig ezek a találkozók nem zárt körben, hanem „a város közönsége" részvételével bonyolódtak le, a tapasztalatok és a tanulságok megismerhetővé váltak a kívülállók számára is. 10 10-es honvéd újság, 1923. " 10-es honvéd újság, 1923. 12 HOM. HTD.53.3872. 365