A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

A tény, hogy rövid időn belül két üzlet is írógépekre szakosodott, bizonyítja mindennapi használatukat. Ezen belül elsősorban kereskedelmi, üzleti, gazdasági, kevésbé magán, otthoni használatról van szó. Egy hirdetés megvilágítja, milyen típusokat is használtak akkor. Több fajtát a Secor hirdetés alapján feltételezhetünk, ugyanis ez mindenféle írógéphez kínált eladásra írógépszalagokat. A leghíresebb a Mercedes-írógép volt ekkoriban, zajtalanságát külön kihangsúlyozták.

81 1915-re ismét változott a bérpalota üzleteinek összetétele. Hegyesi Jenőt, Weisz Terézt még itt találjuk, emellett viszont vannak újak is: az Altalános Húsfogyasztási Szövetkezet központi irodája itt működött.

82 Blau Miksa, a Felsőmagyarországi Fatermelők Értékesítő Szövetkezetének igazgatója újsághirdetésben közli a közönséggel, hogy cégét, mint fakereskedő, a miskolci királyi törvényszéknél (cégbíróságnál) bejegyeztette, és irodáját Weidlich palotájában a félemeleten megnyitotta.

83 A Közélelmezési Vállalat kenyérosztályának elárusító helyiségét is itt találjuk. Az első világháború alatt a gazdasági helyzet miatt csak olyanok tudtak fennmaradni, mint a két, az utca felé néző kirakattal rendelkező üzlet: Hegyesi Jenőé és Weidliché. A társadalmi eloszlás tekintetében felismerhető a tőkések fölénye. Weidlich, Hegyesi, Weisz Teréz, vagy éppen Reiner és Mandula, s a kezdetekkor Pick Jakab mind a gazdasági ranglétra megbecsült tagjai. Rangot jelentett, ha a Weidlich-udvarban volt valakinek üzlete. A nagytőkések, vagy inkább tehetősebbek mellett viszont akadnak kisiparosok, kiskereskedők, szűcsök, kalaposok, zongorás. A bérpalota jelentősebb boltbérlői az első világháborúig A Weidlich-udvar egyik nevezetes üzlete a Fehér galamb női és férfi divatáruház volt. Az Ellenzék 1912-ben arról tudósított, hogy „Miskolc város általánosan ismert, régi „fehér galamb"-ja a napokban elhagyja hosszú esztendőkön keresztül volt tartózkodási helyét és az ósdias Lengyel-féle házról a város egyik legnagyobb látványosságú palotájára, a Weidlich palotára száll. Az évtizedek óta fennálló előbb Weiszberg Adolf, majd özv. Weiszberg Adolfné, később a mai napig özv. Weiszberg Adolfné címen Hegyesi Jenő tulajdonában lévő női és férfi divatáruház helyiségei a modern kor kívánalmainak mindenben megfelelő nagy Weidlich palotába helyeztetnek át. A nemcsak Miskolc város, hanem Borsod vármegye és az egész vidék legintelligensebb és legtekintélyesebb közönsége által méltán kedvelt áruháznak ezen áthelyezése a kiváló szakember és jóízlésü tulajdonos, Hegyesi Jenő, helyes érzékét dicséri, aki nem kímélve sem fáradságot, sem anyagi áldozatkészséget, belátta, hogy a korral haladni kell, és a jó, finom, ízléses árut, egy már divatját múlta helyen nem illik árusítani. Hetek óta tartó lázas szorgalommal folynak a Weidlich palota kapujától balra eső hatalmas helyiségben a berendezési munkálatok. A méreteiben is világvárosias áruház berendezése a legnagyobb müvésziességgel készült, és fülkékre osztva, valósággal látványosság számba megy. A berendezés csinosságához járul és azt hatványozottan emelni fogja a legutolsó divat mindennemű árucikke, amit csak egy női és férfi divatáruházban elképzelni lehet. A megnyitás valószínűleg már e hét valamelyik napján lesz és fővárosias mintára a tulajdonos igen szívesen veszi, ha a közönség minden vételkényszer nélkül megtekinti az új 11 Miskolci Estilap, XXIII. évf. 84. sz. 1914. április 12. 5. 12 Miskolci Napló, XV. évf. 28. sz. 1915. február 5. 4. 13 Miskolci Napló, XV. évf. 191. sz. 1915. augusztus 22. 5. 356