A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

tiroli almát, vérnarancsot, amerikai befőttet, különféle gyümölcsízeket. Francia, svájci és magyar sajtot kínált eladásra, s a legnemesebb túrókat, pezsgőket tartotta. Híres volt ásvány vízraktáráról is. A bolt nagy híressége a magárukészlet volt. Mezőgazdasági, kerti vetemény- és virágmagvak megbízható minőségben voltak kaphatók. Külön hirdetésben tájékoztatta a vásárlót egy-egy technikai újítás kapcsán: 1912-ben villanyerőre berendezett korszerű géppel pörkölte különleges kávéit. A millenniumi kiállítás és a párizsi világkiállítás díjazottjaként minőségi borait előkelő helyen, jól látható módon hirdette. A legkülönfélébb borfajtákat lehetett nála megvenni: asztali és vörösborok, pecsenye- és aszúborok vártak pincéjében arra, hogy minél többen megkóstolhassák őket. A vevő előzetes kívánságára mintát küldött borából. Ez a gesztus másoknál is megfigyelhető, s tükrözi a kor eladó-vevő viszonyát: az utóbbit mindig nagy tiszteletben tartja az előbbi. Boltjában az élelmiszerek mellett egyéb árukat is tartott: borszesz padlófénymázat, dohányzsineget, patkány-, egér-, hörcsög- és ürgeirtót, mosáshoz és súroláshoz hamuzsírt (szénsavas káliumot). A sor tovább folytatható, határt csak a hirdetések száma adhat. A századforduló „plázája", a Weidlich-palota Weidlich leghíresebb öröksége a ma is álló, a miskolci főutca (Széchenyi utca) egyik meghatározó épületének számító Weidlich-palota. Jócskán túlélte névadóját, 2011ben lesz száz éve, hogy megépítették. Különlegességét nemcsak kora adja, hanem a város gazdasági, társadalmi életében betöltött szerepe is: Miskolc első „plázájá"-nak is tekinthető. Különféle típusú üzleteknek adott otthont, itt működött Miskolc első mozijainak egyike, az Apolló. Ennek a mozinak a leszármazottja a mai Kossuth mozi. Táncintézet, képszalon rendezkedett itt be, a mozi mellett ezek jelentették a szórakozási lehetőséget az épületen belül. A palotát akkoriban a legkorszerűbb építmények egyikének tartották, telefont vezettek be, s itt üzemelték be Miskolc első liftjét. A bérpalota történetének vizsgálata emellett lehetőséget ad arra, hogy áttekintsük a fogyasztói kultúra változásában betöltött szerepét. Gyáni Gábor szerint a piaci kereslet formájában megnyilvánuló fogyasztás kultúraként történő meghatározását az indokolja, hogy benne sajátos értékrend és etika fejeződik ki. A fogyasztói kultúra megjelenése a tömeges jólét egyenes következménye, ami viszont kezdetben a középosztály számszerű bővülésétől függ.

64 Miskolcon tömeges jólétről nem beszélhetünk, s ahogy látni fogjuk, a bérlői kör sem támasztja alá a fővárosi viszonyokat. Mégis, a Weidlich-udvarban vásárlóként minden társadalmi réteg megfordult, így nyugodt szívvel használható rá a társadalmi értelemben is a „plaza" szó, hiszen pincemozijával állandó színterévé vált a társas és kereskedelmi kapcsolatoknak. A telek története Nagy Lajos király idejére nyúlik vissza. A Széchenyi 19-21. számú telkekről kiszorultak a régebbi kalmárok, iparűzők és gazdagabb jobbágyok, helyüket a hospesek foglalták el. És miután házak építésére a király nagy kedvezményeket biztosított, a középkori patics- és faházak helyén sorra megépítették erős kalmárházaikat, így épült be a mai 19. számú telken, két portán két gótikus épület, a Weidlich-ház őse. Az elsőt egy magvaszakadt hospes-kalmár az egyházra hagyta. így lett belőle a Szent Mihály Kápolna beneficiumának háza 1500 körül, jövedelme a plébánosé. Akkori házértéke 60 aranyforint volt. A reformáció kezdetén városi tulajdonba került vissza a jó Gyáni G., 1997. 16-17. sz. http://www.bparchiv.hu/magyar/kiadvany/bpn/16_17/gyani.html 353