A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

50 esztendő! Mikor egymás kezét akkor megfogtuk, egy szép élet ideái voltak a szívünkben: most azok, mint édes emlékek borulnak reánk és aranyozzák be életünk napjait. Most újra érezzük a kézszorítást, amikor nehéz napok járnak felettünk és érezzük most is a kézszorításban a biztatást, a vigasztalást és a bátorítást. Érezzük most is az édes, boldog napok kézszorítását, mert ezek az egymás iránti szeretetet, hűséget és boldog szolgálatot jelentették, mint 50 éves házasságunk, családi éltünk áldásait. Miről emlékezzünk? Emlékezzünk kedves két gyermekünkről, akik szívünkről szakadtak le, elmúló életünkből váltak ki. Körülvettek kacagással, vidámsággal. Amint múltak éveink, bennünk megújult, megifjodott elmúló életünk. Bennük virágzott ki annyi édes reménységünk, valósult meg annyi boldog álmunk. Ezek a jó gyermekek! Ezek a mi dicsekedésünk és büszkeségünk! A mi unokáinkról emlékezzünk. Kedves László fiunk és Gizike menyünk bájos leánygyermekükről, drága Iduska leányunk és Béla vejünk fiúgyermekéről. A mi kedves Gizike leány és András fiú unokánkban élünk tovább. Isten csodálatos szeretete megadta nekünk azt is, hogy boldogan láthassuk meg azt, hogy családunk ő bennük tovább fog élni. Kedves rokonainkról emlékezzünk, akik annyi szeretettel vettek körül eddig is mind örömeinkben, mind életünk nehéz napjaiban való együttérzésükben. És mindezekért ma hálát adunk az Istennek és forró köszönetet mondunk mindenkinek, aki nekünk e boldog emlékezés napján velünk érez és nekünk örömet szerzett szeretetteljes megemlékezéssel. Amíg élünk még, mindig hálával áldjuk az Istent e nap minden boldog emlékével, amelyet ide feljegyeztünk. Az 1943. évi augusztus 20-a, mint az 51 dik házassági évforduló, az orosz bolsevista veszedelem elleni harc véres zivatara között ért bennünket. Az 1943. évi februári Leningrád körül kezdődött nagy orosz offenzívában, a katonai hatóság által megállapított tény szerint kedves László fiúnk eltűnése miatt, sorsáért, életéért való kínzó fájdalmunk borította el emlékezésünket szomorú bánattal.

45 Erőért, segedelemért, vigasztalásért a hámori római katolikus templomban imádkozott a legszűkebb családtagjaink lelke, ahová szeretteink lelke is eljött imádkozni. Utána villánk udvarán egyszerű ebéd alatt a legszűkebb családtagok elmerengve beszélgettünk a múlt idők édes emlékeiről, a jelen aggodalmairól, s a bizonytalan jövőért ismét csak imádkoztunk: Isten, védj meg, oltalmazz meg és segíts győzelemre. Az 1944-ik év augusztus 20-a a háború elfajulásának borzalmai között hozta el az 52ik házassági évfordulónkat. Védetlen városok bombázásával, gyermekek, nők, aggok gyilkolásával; sőt templomok, temetők rombadöntésével, bombázással akarnak embertelen ellenségeink győzelemhezjutni. Hasztalan kérte még a háború elején Hitler a harcoló feleket, hogy kíméljék a városokat, a védtelen polgárokat, kultúrközpontokat, műemlékeket: barbár szellemű ellenségeink: a müvelt(?)angolok, franciák, amerikaiak nem hallgattak a nemes intelemre. Ezek miatt az embertelen bombatámadások miatt a veszélyeztetett városok lakóit kitelepítették a hatóságok falvakra. így jöttünk mi Kistokajba: Iduska gyermekünk és Béla kisgyermekük: Andráskával együtt, míg Laci fiunk felesége és kisleánya Gizike [Hernád]Kercsre mentek. így nem a szokott helyen tartottuk meg évforduló ünnepünket. Feleségem, Idus éppen néhány napra gyógykezelésre kedves rokonunk, Dr. Röchlich Lajosnak a barackosban lévő házában volt, s éppen azért gyűltünk ide kedves rokonunk szíves meghívására. Az ő vendégszeretetük nyitott módot az összegyűlésre, csendes szerény ünneplésre. Lelkünkre a háború borzalmai nyomtak szomorú érzéseket; kedves László fiunkról sem tudva semmi bizonyosat mély bánat szorította össze szívünket utána! Előttünk egy bizonytalan jövendő áll: csoda-é? ha emlékeink a múlt szépségeiről, elmúlt időnk biztatásai a jövőre elmerültek az aggodalom mélységeibe. Azzal az erős hittel azonban, amely minket a múltban vezérelt, megfontolt és erősített bizalommal emeltük fel kezeinket imára a mi Istenünkhöz, hogy tartsa meg kezeink között a mi életünket. Védjen és őrizzen meg a veszedelmektől. Adjon győzelmet Az Ő igazságának. Vigye győzelemre magyar népünknek a löárokban folytatott harcát. Hozza el minél hamarabb a győzedelmes békét. 1944. szept. 14." 1944-ben tavaszán László elesett az orosz fronton. 348