A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

számításaikban." A segéd a következőkben a részletes útleírását tárja a kamara elé. Elismeri az üzletek magas színvonalát, az üzleti alkalmazottak iskolázottságát. Érdemes összevetnünk Weidlich Pál és Klein Ignác jelentését. A két tanulmányút között 13 év telt el, s mód nyílik a két írás alapján megvizsgálni a kereskedelmi viszonyok alakulását, a magyar és a külföldi kapcsolatok átalakulását. A két bevezetőben sok hasonlóságot fedezhetünk fel. Mindkét kereskedő észleli a magyar viszonyok elmaradottságát, a külfölddel szembeni lemaradást. Weidlich indokolja úti céljának megválasztását: azért indul kelet felé, mert itt van lehetőség új piacok létrehozására, újabb kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére. „Hogy keleti kereskedelmünk eddig csak ennyire terjedt, azt első sorban annak tulajdonítom, hogy iparunk kezdetlegességénél fogva nincs még annyira kifejlődve, hogy hazai szükségletünkön túl is produkálna, mi több, még azt is alig néhány cikkben tudja fedezni, miért is gyárainknak egyenlőre nem áll érdekükben külföld felé törekedni, mert csekély készítményeiket itthon, vámtarifáink által némileg védve a külföldi versenytől, sokkal jobban tudják értékesíteni, mintha azt külföldre küldik, különösen kelet felé, hol a Levantén az összes európai államok kereskedelmi versenye egymás ellen küzd." Klein az ország nehéz anyagi helyzete mellett felveti a szakoktatás problémáját is, mint egyik okát a magyar kereskedelem elmaradottságának: „...nemcsak a pénz az egyedüli rugója a külföld kifejlett kereskedelmének, hanem az itjú nemzedék rendszeres és practicus előkészítése a gyakorlati életre képezi azt az erőt, mellyel a külföld mostani magaslatára emelkedett." A két jelentés tartalma viszont meglehetősen eltérő, mind az úti célok, mind a célkitűzések tekintetében. Weidlich kelet felé indult, új piacokat és új partnereket keresve, Klein pedig a német kereskedelmi viszonyok vizsgálatára vállalkozott. Mindketten városonként, külön gyűjtötték egybe tapasztalataikat. Weidlich beszámol arról, hogy az egyes városok mely országokból importálnak termékeket, Klein Ignác ezzel szemben a helyi kereskedelmi életet taglalja, a belkereskedelmi viszonyokat vizsgálja. ír a külföldi kereskedők szakképzettségéről, jellemzi az üzletek külső és belső megjelenését, a kereskedők vevővel szembeni bánásmódját, összehasonlítva a hitelviszonyokat. A két jelentés alapján következtethetünk a kereskedelem korszakonkénti prioritásaira: az 1800-as évek végén új piacok, kereskedelmi kapcsolatok kiépítése volt a cél. Egy évtizeddel később viszont már előtérbe került a kereskedők szakképzettségének problémája. Akkor és ma is, a szakképzett szakember jelentette a kulcsot az európai gazdaságba való bekapcsolódáshoz. *#* A Weidlich család 1906-ban építkezett Lillafüreden, a Hámori-tó partján. Ebben az évben lett a családfő az Osztrák-Magyar Bank miskolci fiókintézetének váltóbírálója, az 1908-as év végéig. Jelölése azért volt lehetséges, mert ebben az évben meghalt Máhr Pál, a korábbi tag.

13 1909-ben január 3-án született Laci fiuk és ugyanazon évben november 22-én Idus, a kislány. Ettől fogva a nyarat évenként nyaralójukban töltötték, sőt a gyerekek karácsonyi vakációjára - ünnep második napjától újévig - a téli ródli és a tavon korcsolyázás örömeit is itt élvezte együtt a család.

14 Weidlich Pál 1895 és 1901 12 B.-A.-Z. m.Lt. IX. 201. 1650/903 13 B.-A.-Z. m.Lt. IX. 201. 54/1907. 14 A Weidlich-villa emlékkönyve (magántulajdonban). 342