A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Alabán Péter-Csépányi Attila: Hódoscsépány gazdaság- és társadalomtörténete a dualizmus idején
forgó) termesztenek. A szőlő- és gyümölcstermesztés már jóval kisebb volumenű. 7 Az erősen tagolt dombvidéki tájra elsődlegesen az agyagbemosódásos barna erdőtalaj a jellemző, melyek lepusztulása több helyen földes és kopár részek kialakulásához vezetett. A kistájak közül ezek a tényezők döntő módon járultak hozzá az Ózd-Egercsehimedence és a Pétervásári-dombság mai természeti adottságainak létrejöttéhez. Külön szükséges hangsúlyozni az erdőgazdálkodás szerepét, hiszen a történelem folyamán egészen a mai napig jelentős szerepet játszik. Miközben az erdő- és gyepterületek aránya jóval meghaladja a szántóföldekét, elhelyezkedésük a város környékén már változó: Ózdtól nyugatra a szabdalt erdő a jellemző, szemben a déli irányban még többnyire összefüggő erdősültséggel. Az ágazat jelentőségét a kisnemesi és volt úrbéres községekben egyaránt jelzik a paraszti erdőközösségi szervezetek, a volt közbirtokosságok. Elnevezésük településenként változott, Sajóvárkonyon „régi erdőbirtokosság"nak hívták 8 . Hódoscsépány esetében nincs sok adatunk ilyen, a közös erdő- és legelő ügyeit intéző szervezet működéséről, azonban az Északi-középhegységben a 20. század elejétől elterjedt közös erdővásárlások itt is kimutathatók. A földrajzi környezet mellett az ózdi táj története, korszakonkénti fejlődése szintén nagy jelentőségű a helyi gazdasági-társadalmi viszonyok feltárásához egy-egy korszakban. Történeti forrásanyagában a falvakban gyűjtött és rendszerezett helynevek sorolhatók a legfontosabbak közé, főként olyan korszakokra vonatkozólag, amelyekből nem rendelkezünk írásos emlékekkel. Nyelvészeti forrásértékükön túl a települések eredetiségét, illetve környezetük változásait is egyaránt reprezentálják. Következtethetünk belőlük a földfelszín eredeti állapotára (pl. ártér, erdő, mező, mocsár), az eredeti növénytakaró jellegére (pl. füves; bükkös, nyíres, tölgyes), valamint - korhatározó módon - a területre jellemző lakóhelyi és településtörténeti viszonyokra. A Csépány község határára vonatkozó leírásokat, továbbá az ott előforduló és sokoldalúan hasznosítható helyneveket több forrásból ismerhetjük. Elsőként azok a gazdasági szakvélemények említhetők, melyek a határterület - több ütemben zajló - általános földtagosításához készültek. Péczely Antal főmérnök leírása viszonylag pontos képet ad a becslési eljárás során felmért, gazdaságtörténetileg kiindulópontként szolgáló földrajzi viszonyokról. A helyszínen elvégzett közel 80 talajkutatás eredményeképpen 12 minőségbeli osztály felállításával értékelték a faluhatár szántóföldjeinek minőségét. A többnyire kedvezőtlen adottságokat jelzik, hogy a beszámoló részletesen kitér a meredek hegyoldalakkal, dombokkal és fennsíkokkal körülvett tagosítandó részekről, a sok parlagterületről (15%) és a célszerűtlen dülőbeosztásról. A szántók aránya 65%, az ezeken termesztett növények közül fő termény a búza, a zab és a tavaszi árpa volt, míg a kapásnövények közül a kukorica (tengeri), az ipari növényeknél pedig a háziipari felhasználásra - csekély mennyiségben - termesztett kender állt az élen. Más barkó falvaktól talán némileg eltér, hogy a szántóföldi takarmányok Csépányon alig bírtak jelentőséggel. Lóhere mellett kevés lucernát, illetve zabosbükkönyt termeltek, habár az állattenyésztés régen meglehetősen alacsony szinten ugyan, de nagy jelentőséggel bírt. Számszerűen a termelést 10 éves átlagban a következő adatokkal szemléltetjük: búza: 7 q, zab: 7 q, árpa: 7 q, csöves tengeri: 20 q, lóhere: 18 q, lucerna: 20 q. 7 Fejlesztési stratégia, 1998-1999. 34-35. 8 PetercsákT., 1992.59-60. 9 Forrás: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (további hivatkozásokban: B.-A.-Z. m. Lt.) VII—1. Tagosítási iratok. Hódoscsépány, 1938-1948. 297
