A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Dobrossy István: Görög, magyar, zsidó boltok és üzletek Miskolc belvárosában a 18-19. században
voltak: bors (1 font = 1 Rft 20 kr), gyömbér (1 font = 75 kr), sáfrány (1 latt = 75 kr), szekfű = szegfűszeg (1 font = 6 Rft 60 kr), szerencsendió (1 font = 6 Rft; 1 latt = 30 kr), babér = babérlevél (1 latt = 05 kr.), nádméz - cukor (1 font = 1 Rft 70 kr), mandola = mandula (1 font = 75 kr) és faolaj (1 font = 50 kr). A gyolcsfélék között felsorolt termékek csupán görög kereskedők révén jutottak el régiónkba. Közülük a többség nevében viseli származási, előállítási helyét. így pl.: slésiai gyolcs, Lengyel-országi slézia gyolcs, bársony jó féle gyolcs, segesvári, vagy durva gyolcs. (A gyolcs lehetett kék és vörös, széles és keskeny, jó féle és alább való). A vászonfélék hasonló változatosságot mutatnak. így volt házi vászon, paraszt vagy nyers vászon és zsák vászon, s ezeknek is az előzőhöz hasonló minőségei. A gyolcs és vászon közül utóbbiról tudni lehet, hogy a magyar területek, falvak termékeként jelenik meg. A kereskedők hasonló áruinak, termékeinek limitációja 1721. május 6-ai dátummal és Miskolcon datálódott. 42 Megemlítése azért fontos, mert a megszokott fűszerszámok (sáfrány, szerecsendió, citrom, rizskása, nádméz, bors és gyömbér) mellett először említik a kávét. (A kávé első miskolci említése latin nyelvű jegyzőkönyvben maradt fenn.) A törökországi áruk következő limitációja a megyei anyagban 1739-ben lelhető fel, s igaz, a két árszabás dátumozása között 33 év telt el, sem az egyes áruféleségek felsorolásának rendje, sem ára nem változott. Az írás kézvonásai is hasonlóak, mintha ugyanaz a személy készítette volna az árszabást, s csak a dátum cserélődött, változott volna meg. 43 Ehhez viszonyítva az 1744. évi árszabás lényegesen más, a „görögök és efféle kereskedők" cím alatt felsorolt áruk köre kiszélesedett, áruk is magyar forintban és rajnai, vagy rénesi forintban, tehát két pénznemben van megadva. (Az arány az esetek többségében következetesen fel van tüntetve, amely szerint a magyar forintérték duplája a rénesi értéknek. Más esetekben az átváltás követhetetlen. így pl. 1 pár karmazsin bőr 10 mft = 8 Rft 20 xr; 1 pár brassai = brassói kordovány 6 mft 12 = 5 Rft 06 xr stb.) Úgy értelmezhető, hogy a görög kereskedők azért kerültek a vargák és a csizmadiák közé, illetve más bőrrel foglalkozó mesteremberek közé, mert jobbára bőrfélék vannak kínálatukban, a különböző fűszerek köre leszűkült. Az 1744. évi felsorolásban a következő áruk találhatók: veres karmasin, középszerű karmasin. (A szín és a minőség mellett az értéket meghatározta a bőr nagysága, néha megadva, hogy milyen bőrből mit lehet előállítani, pl.: „alább való karmasin, a kibűl három pár tsizmánál több ki nem telik 6 mft 12 = 5 Rft 06 kr.) A kordoványok között legjobb, s legnagyobb a Porassai kordovány (ez volt a legdrágább), volt többféle török kordovány, kikészített öreg bak bőr (párban), valamint kikészített öreg kecske és fiatal bak bőr (párban). A bőrök közül & festett tsizmának való szattyán, valamint csizmához való vörös és fehér bélések folytatják a sort. Az abaposztó mellett új áru a nyereg alá való Erdélyi sebesi pokrótz, a mind a két végérül gubás pokrótz, a csak egy felől gubás pokrótz és az Ungvári pokrótz. Megjelenik a későbbi évtizedekben Miskolcon közkedvelt viseletté váló guba. A következő minőségekkel és formákkal találkozunk: rakott, vagy dupla legnagyobb guba, az előzőnél kisebb guba, közönséges öreg guba, ennél ismét kisebb guba. A pamut megjelölése: nyitrai vagy felfont pamut. A paplan mellett vásárolható paplanba való gyapot, a cselédnek való török bélés táblában van, de hasonlóan tábla az asszony embernek való török hasi bárány bélés. Most találkozunk először 42 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 20. köt. 318. 43 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. III. 16. 44 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b. IV. III. 16., valamint a bőrös mesterségek (kordoványosok, bocskorosok, tímárok, vargák, csizmadiák, kapcakötő-készítők) árszabásainak XVI-XIX. századi változásaihoz 1. Flórián A/., 1999.388. 254
