A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Bor és kenyér II. Miskolc-toposzok az újkori utazási és honismereti irodalomban

A legfontosabb gazdasági tevékenység Miskolcon a bortermelés és a borral való kereskedelem. Glatz Jakab Miskolcot egyenesen „a bor városai" (Weinstüdte) közé sorolja. A város körül minden déli, nyugati sőt néhány északi domb szőlővel van beültetve, s majdnem minden miskolcinak saját szőlőskertje van, melyet általában szép gyümölcsös vesz körbe. Nem minden hegyen terem azonban jó bor, az északi, mészköves dombon egészségtelen, nem túl ízletes italokat nyernek. A déli hegyek azonban remek bort teremnek, „melyek a jobb, ha nem a legjobb magyar borok közé tartoznak".

20 A gyümölcs és bor igen olcsó itt, (a felvidéki városok itala) a sör azonban drágább. Az olcsóbb bor azonban általában rosszabb is, s csak egy-két magánházban mérnek jó bort, s ez drágább is. A legtöbb szőlőtulajdonos alig élvezi saját jobbik borát, inkább a rosszat issza. A jobbat évekig érleli, vagy rögtön szüret után adja el. Csak néha hívja meg jóbarátait a város körül fekvő pincék egyikébe, ahol a hordókat őrzi. A pincében lévő kipárolgások megnehezítik az itt-tartózkodást, az egészségre ártalmasak, fejfájást okoznak. Ha forr a bor, nem is szabad bent tartózkodni, mert ha ilyenkor közelít valaki a pincéhez, a földre bukik, elájul, és segítség híján ott pusztul. Majdnem minden évben hallani efféle tragédiákról Miskolcon, egész családok is odavesztek már. Glatz Jakab felvilágosult utazóként megjegyzi, hogy a legjobb lenne a mérges gázok ellen ventillátorral védekezni, de ez Miskolcon kivitelezhetetlen, egyrészt, mert a pincéket mélyen a sziklába vájták, másrészt eléjük borházakat, kamrákat (Vorhaus) építettek, így a pincéből nem lehet egyenesen a levegőre jutni. Miskolcon nem kis flaskákból iszák a bort, mint Németországban, hanem nagy kelyhekből. A bortermelő városokban ez mindennapi ital, még a nők is gyakran élnek vele. Miskolcon nem ritka, hogy a legmagasabb társadalmi állású nőket látják inni. Glatz Jakab maga látott egy ilyen perszónát az Avasról (arról a hegyről, ahol a legtöbb pince van) támolyogva lefelé botladozni.

21 A miskolci bormérés a kincstárnak is nagy hasznot hajt, bár a nemesek szabadon mérhetik hordóikat. Ez a nemtelen lakosoknak csak az országos vásárok alkalmával szabad. A borkereskedelem a legnagyobb üzlet a városban. A miskolci kereskedelem szinte teljesen a görögök kezén van, s kb. 1780-tól kezdve a bormérés jogát is megszerezték a városban. 2 Ez az őslakók és a görögök közti ellenségeskedés legfőbb forrása. A bortermelő városokban legfontosabb a szüret, amely életet, örömet, pénzt és kenyeret hoz. Szüretre távolabbi vidékekről is érkeznek emberek, akik a szőlő szedését és összehordását végzik. A munkásokat jól megfizetik, s egy kosár szőlőt is hazavisznek ilyenkor. Az utazó a szüret élményével búcsúzik Miskolctól. A 18. század végi Miskolc mezőváros Glatz Jakab leírásában több ponton központi funkciókat ellátó helyként jelenik meg. Már a lakosok sokfélesége, több egyház együttélése, a népes piacok és országos vásárok is egy regionális központ felé mutatnak. Ezt a funkciót erősíti a város nagyszámú nemessége is. Miskolcon csaknem száz nemesi család él 1799-ben. A mindennapi érintkezésben az utazó, egy felvidéki polgár szerint sok kellemetlenséget okoz a nemesek magas aránya, hiszen a gőgös nemesek különleges előjogokat vindikálnak maguknak a polgári lakosokkal szemben. Borsod vármegye Miskolcon tartja közgyűléseit, a törvényszéki bírónak és egyéb vármegyei hivatalnokoknak is itt a székhelye, sőt a vármegye elítéltjeit is itt tartják fogva, sokszor több százat is. Ezek a robusztus, erős, félelmet keltő emberek nehéz láncaikban a legnehezebb munkákra 20 Aufden südlichen Hiigeln aber, besoitders aufdem Berge Magyarka, wachst ein treffléicher Wein, der immer unter die bessern, wenn nicht unter die bestén ungarischen Weine gezahlt werden kann. Uo. 180. 21 Uo. 150. 22 Uo. 122. 23 Uo. 183. 194