A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Komoróczy Géza: Mád: A 18. század végi zsinagóga héber feliratai

szövegben is magyarul használja, de a tokaji óbor / aszú (auszbrukh) mellett vásárolt szamorodnit (suchyjagod),

11 sőt, gyengébb borokat is. Ügyfelei között mindenütt helybeli zsidó borkereskedők is voltak. Mádon nem egyszer járt. Azt írja, hogy itt „sok mohéi

12 él, mert népes község". A község módosabb tagjai bizonyára borkereskedők voltak. Ezekiel Landau (1713-1793) neves prágai rabbi egyik postumusan kiadott responsumából

13 értesülünk arról, hogy valamikor 1780/1790 körül a község rabbijának - bizonyos Mose / Mózesnek, nyilván Mose Wahlról van szó - az ellenfele panasszal fordult hozzá, mert a mádi rabbi - szerinte - válólevélben nem jól írta a község nevét; ahol a rabbi válólevelet ír, ott a községnek már nagyobb lélekszáma van. Egyébként Landau válasza szerint a magyar hivatalos név (Mád) a helyes, a zsidóknak is azt kell használniuk. A zsinagógát népes és vagyonos zsidó község építette, ez kétségtelen. A temető feliratainak folyamatban lévő feldolgozása remélhetőleg több régi sírkövet bemutat majd, és további adatokat is nyerhetünk a község életéről abban a korban, amikor a gyönyörű templom épült. Különös értéke a legrégibb feliratoknak, hogy néhány donátor nevét is megőrizték. Ezek: „az elöljáró (kacin), Jichak Beran úr" (no. 10); „Málka asszony, Jichak úr felesége" (no. 7); „a jámbor asszony, Sheindl úrnő, rav Jichak úr leánya" (no. 9); és „a módos Ábrahám Teitelbaum úr, és felesége, az úrnő" (no. 11). A nevek a község vezetőit, előkelőit jelentik, már a zsinagóga építése utáni évtizedekben: Jichak Beran, az elöljáró (a község egyenrangú vezetőségi tagjainak egyike); rav Jichak és felesége, Málka; R. Jichak leánya, férjezett Sheindl úrnő. A család három tagjának nevével jelzett feliratok, mindhárom díszes pajzsban, a Tóra-szekrényhez legközelebb eső helyeket foglalják el: két oldalán, és a szomszédos fal sarkánál, ez valószínűleg arra utal, hogy a Beran / Bran / Braun (?) család igen jelentős adományt juttatott a zsinagógának. Rav Jichak, ha netán rabbi volt, nem pedig egyszerűen reb, „úr", községi rabbi nem lehetett, ezt a felirat jelezte volna. A község - a mádi zsidók - vallási felfogásának értékeléséhez adhat némi támpontot a Tóra-szekrény mellett elhelyezett feliratok egyike (no. 9), amelynek szövege a Zohár egy rövid szakaszát tartalmazza. A zsidó misztika egyik főműve, a kora középkori „Fény" különösen kedvelt volt a kabbalisták, a XVIII. század végén pedig a hászidok körében. A nagy tekintélyű caddik, Lévi Jichak ben Méir (1740 k.—1810), akkor pinski,

15 nemsokára pedig berdicsevi

16 rabbi, aki a haszidizmust KözépLengyelországban meghonosította, és sokfelé megfordult, Mádon is látogatást tett (1783). Az akkori rabbira, Mose Wahlra (7-1799) mély benyomást tettek hászid / kabbalista misztikus eszméi. Valamivel később a Rymanower, Menahem Mendel (?1815) rimanówi

17 rabbi is híveket szerzett a községben a haszidizmusnak. Majd Hajjim Landau a XIX. században külön hászid imaházat is felállított. Mindez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a mádi zsidók - vagy akár csupán Mose Wahl rabbi és fia, Jiszraél Wahl nyíltan a hászidok követői közé szegődött volna, de nyilván rájuk is hatottak azok az 11 Különösen híres volt az 502 / 1742. és az 561 / 1761. évjárat. 12 Aki a fiúgyermekek körúlmetélését végzi. 13 Noda bi-(Je)huda, II (Prag: Israel Jeiteles, 571 / 1811; reprint, Jerusalem, 734 / 1974): „Evén haezer", no. 115. 14 Az egyik felirat (no. 9) a neve mellett egyszerre használja a rav (Ti) és a mar (in) szót, utóbbit rövidítéssel; mindkettő jelentése: „úr". 13 Ma: Belarusz. 16 Volhyniában (ma: Ukrajna). 17 Délkelet-Lengyelországban. 175