A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gulya István: A kőműves- és kőfaragó-mesterség Északkelet-Magyarországon a 16-19. században

mák csak a 17-18. század tájékán kezdenek szétválni. Az kőfaragó-kőművesmesterség művelőinek alacsony száma miatt nagyon keresett és megbecsült foglalkozás volt a középkorban, a tehetségesebb mesterek országszerte dolgoztak. Térségünkből 1378-ból név szerint ismerünk egy szakembert, a valószínűleg ekkortájt befejeződő diósgyőri várépítkezésről Nagy Lajos király Eperjesre küldi Ambrus mestert a város falainak építésére.

7 A 15. században országszerte ismert építőmester volt a kassai István kőfaragó,

8 talán ő ugyanaz az István mester, aki az 1470-es években a diósgyőri várban dolgozik, mivel egyéb munkái Kassáról és Bártfáról ismertek. A döntően német ajkú Kassa és a szepességi városok élenjártak Északkelet-Magyarországon az építőipari ismeretek elterjesztésében. Térségünk fejlődését a 16. század közepétől lefékezte a török hódítás és az ország szétszakadása. A háborús viszonyok közepette az építőipar a végvidékeken elsősorban a hadmérnöki tudományt szolgálta: Borsodban, Abaúj megye nagyobb részén és AlsóZemplénben a 16-17. században az építőanyagok kitermelése és a mesterek munkája szinte kizárólag az erődítményekhez kötődött. A hódoltsági terület határai a 17. század elejéig folyamatosan északkelet felé tolódnak, a határövezet településeit török portyák fenyegetik, az általuk elpusztított kőépületeket nem tudják helyreállítani, a létbizonytalanság miatt nincs is nagyon értelme. A várak építését részben szerződtetett külhoni, részben hazai mesterek végezték, néhányuknak neve is fennmaradt a forrásokban. Ónodon a 16. század első évtizedeiben, mikor az oszmán hódítás még távolinak tűnik a vidéken, itáliai, budai és környékbeli mesterek dolgoznak a vár csinosításán.

10 A borsodi és zempléni területeken a felvidéki városok mestereinek szakértelme nélkülözhetetlen volt, különösen az ország ketté-, majd háromfelé szakadásának háborúi idején, mikor a területen folyó harcok és portyázások következtében a várak erődítése kapott prioritást. A Perényiek birtokainak védelmét szolgáló várak (Patak, Terebes, Ónod) megerősítése, korszerűsítése állandó keresletet támasztott az építőiparosok iránt a 16. században. Perényi Péter a fennmaradt levelezése alapján Eperjestől 1529-ben, 1534-ben és 1541ben, Kassától 1534-ben, 1541-ben, Bártfáról 1535-ben kér építőmestereket pataki és terebesi munkákhoz." Kérésének nyomatékosítására hatalmi eszközöket vetett be, 1534ben az eperjesiek nem küldtek mestereket, ezért megvonta a városnak korábban adott kedvezményeit, magas vámot és dézsmát vetett ki tolcsvai birtokukon termelt boraikra, szállításukat is korlátozta. Mivel az említett városoknak voltak birtokai a Hegyalján, a környék leghatalmasabb földesurával nem akaszthattak tengelyt és teljesítették kéréseit.

12 A pataki uradalom későbbi birtokosai is támaszkodtak a városok szakembereire, 1589böl név szerint is ismerjük András kassai kőművesmestert, aki Sárospatakon dolgozott.

13 A 17. században Zemplénben számos vár, templom és kastély építésén dolgoznak az említett szabad királyi városok mesterei.

14 A pataki uradalomban a Rákócziak idején 7 Draskóczy /., 19%. 153. 8 Domokos O.-Nagybákay P., 1991. 621-622. 9 Draskóczy /., 1996. 156. 10 Az itáliai származású Paulus mestert, a budai Ferencet, valamint 1517-ben Miskolci György és Ambrus kőfaragókat említik a források, utóbbiak egyszerűbb faragványokat készítettek. Falazáshoz kőanyagot a Bükkből, aranyosi cseh kővágóktól, illetve az uradalom megyaszói bányájából szereztek be. Déíshy M., 1975. 196. " DétshyM., 1989. 12-13., 32. és 82. 12 Déíshy M., 1989. 13. "DétshyM., 1989.63. 14 Patakon telepedik le a lőcsei Medvés Márton (Martinus Bern) kőfaragómester 1634-ben, ahol 1657ig szerepel a forrásokban. Détshy M., 1996. 6.; 1634-ben tornyot épít Olaszliszkán az eperjesi Stenczel Dániel, 1668-ban Ujhelyben dolgozik a szintén Eperjes környéki Lapispataky Mihály. Román J., 1965. 24. 130