A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

18-19. század: új céhek Gömörben Gömörben talán a legnagyobb változás, hogy ahol eddig csak szürposztót gyártottak, megjelenik a szabómesterség is, és nemcsak a szürkészítés. Ratkó, ahol már a 17. század elejétől (vagy a 16. század végétől) a régió egyik legvirágzóbb szűrcsapó céhe működik, szabócéhe 1718-ban fordul Kassához szabó-artikulusokért. A kassai tanács a privilégium arengájában megemlékezik, hogy Kassa város és a kassai anyacéh {maternae artis sartoriae seu confraternitatis) kötelessége: a céhek terjesztése és ezzel az idegen kézművesek marasztalása, letelepítése {propagationem ceharum... permansionem incolarum regni indegenarum). 6 A ratkói céh mesterei, Rompanik Mihály, Juhász István, Rosik János, Hupka János neve jelzi, hogy az itteni szabók jórészt szlovákok, feltehetően a kassai szabócéh,ezért adta ki latin nyelven nekik az 1628. évi III. Ferdinádtól kapott artikulusait, hiszen a magyar céhek általában magyar nyelven kapták a szabályzatot. A ratkói céh egyszerűbb felépítésű, vezetőjét a céh választja, az atyamester feladata pedig a céhbe érkező legények fogadása. A latin nyelvű szabályzat tartalmazza a „mívlátás" intézményét is, a ratkói szabóknak is joguk volt vásárkor az áruk ellenőrzésére. A ratkói statútum előírja a remeket is: ráncos felsőruha vállal remek posztóból, kétsinges szűr és nadrág (rugata tóga cum humerali, duarum ulnarum unum gausape et una calliga, ex bono panno Remek). A mesterremek leírásából kiderül, hogy a ratkói szabók egyaránt készítettek szűrt és finom posztóruhát, a drágább posztónak ugyanis „remek" volt a neve a 17-18. században. Ratkón is dolgoznak mérték utáni és vásáros szabók (szűrszabók), ez utóbbiak legényüknek évenként 6 Ft-tal, egy vég abaposztóval és két pár csizmával tartoznak, heti bérük 12 dénár. A felszabadított és vándorlásra készülő legénynek 2 tallérral kell tanulólevelét megváltania. Az ifjú mesternek először meg kell jelennie a céh előtt 8 Ft lefizetésével, majd a remek elkészítésekor 12 Ft-tal tartozik, a felszabadításért pedig 1 arannyal és ebéddel. A céhbe való belépéskor egy év alatt 30 Ft-ot kell letennie, így maradhat a társulat tagja. Az évi négy jeles alkalom Ratkón húsvét második napja, a nyári Jakab-nap, a harmadik Szent Mihály, a téli gyűlést pedig karácsony harmadnapján tartják. Nagyrőce szabói is eljutottak a társulat alapításáig a 18. század elején, igaz, nem az uralkodótól, hanem anyacéhüktől kértek latin nyelvű privilégiumot. 7 1823-ban 32 fő, 1830-ban 40 fő volt a rimaszombati céhtagok száma,

28 kevesebb, mint a 17. század végén, hiszen a reformkorra Gömör más helységeiben is létrejöttek céhek. A 19. század eleji királyi rendeletek kötelezték a céheket privilégiumok megújítására, de sok céh kitért a rendelkezés elől, és új kiváltság nélkül működött tovább. A gömöri szabók közül a rimaszombati vékony szabók és szűrszabók már külön kérték a megújítást 1820-ban, 1828-ban a tiszolci szűrszabók, illetve szabók is kaptak céhlevelet, Rozsnyón a magyar vékony szabóknak 1846-ban adott az uralkodó kiváltságot. A gömöri vidéken azonban a reformkorban falusi szabók is eljutottak a társulattá válás nívójára, 1847-ben ugyanis Kövi falu vékony szabó, szűcs és szűrszabó kézművesei kérnek a királytól privilégiumot.

29 Jolsva szabói 1828-ban készíttetnek új lakomaedényt, boroskannát, amely az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe került.

30 26 VSM CA M. KrajCiri P. ö. 491. 27 Éri I.-Nagy L.-Nagybákay P., 1976. 241. 28 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). 29 Eperjessy G., 1967. 228-229. 30 Eri I.-Nagy L.-Nagybákay R, 1976. 237. 113