A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Gyulai Éva: Szürszabók és posztószabók Gömörben a 17-19. században

SZŰRSZABÓK ÉS POSZTÓSZABÓK GÖMÖRBEN A 17-19. SZÁZADBAN GYULAI ÉVA Gömöri szabócéhek a 16-17. században A magyarországi kézművesség történetében különleges hely illeti meg a gömöri szabócéheket és iparosokat, hiszen a mesterek egy része, a szürszabók csoportja helyi alapanyagot dolgozott fel, a szűrposztó előállításában ugyanis Gömör végig vezető szerepet vitt.

1 Mivel Gömör vármegyében a textilfeldolgozást meghatározta az itt készült szűrposztó, a szabócéhek jobbára ebből dolgoztak, s csak kevéssé gyártották a finomabb, városias, illetve a nemesi elitet célzó termékeket, kezdetben ugyanis a két mesterség még nem váltéi. A vármegye és a régió egyik legelső céhe Gömör jelentős mezővárosában, Rimaszombaton jött létre még a 16. század második felében. Alapítása magán viseli a magyarországi céhfejlődés általános sajátosságait, hiszen előbb a mezőváros földesurától nyernek kiváltságot működésükhöz, majd ezt erősíttetik meg az uralkodóval. A rimaszombati szabócéh alapításának történetét 1787-ben bejegyezték a társulat jegyzőkönyvébe, e szerint 1616. december 17-én III. Ferdinándtól kapták privilégiumukat, de „azelőtt is a földesurak által adatott szabadsággal bírtak mindenkor szürszabó uraimék posztószabó uraimékkal", vagyis a 16. században a szűrművesek és a szabók együtt kapták a mezőváros birtokosaitól működési szabályzatukat és engedélyüket.

2 Hogy már a királyi kiváltság előtt is létezett a társulat, bizonyítja Dósa Tamás gömöri alispán és Gömör vármegye törvényszékének 1609-ben kelt eredeti - a céhes iratok között fennmaradt - oklevele, mely szerint a rimaszombati szűrszabók (sartores vulgo szűrszabok) képviseletében Pálfalusi András és Szabó György azért fordultak a vármegyéhez, mert a jolsvai, a rozsnyói, a csetneki és környékbeli posztósok keskeny és silány szürkeposztót állítanak elő, s vevőik panaszkodnak emiatt.

3 A céh későbbi jegyzőkönyve így határozza meg a társulatot: „az 1596 esztendőben condált [= alapított] nemes és becsületes céh", s ugyanez a protocollum tartalmaz egy bejegyzést, mely szerint 1597-ben Szabó Jánost választották céhmesternek, s mind ő, mind a legények dékánja, valamint a szolgálómester, illetve a leköszönő tisztviselők is fizetni tartoznak a céhnek 4-12 dénárt. A céh létszáma gyorsan gyarapodván, a 17. század elején már két szolgálómestert választottak.

4 A szakirodalom a rimaszombati szabócéh alapítását 153l-re teszi,

5 a céh irattárában azonban nem maradt erre vonatkozó adat vagy dokumentum, nem zárható ki azonban, hogy a szabómesterséget űző kézművesek az első kiváltságot már a 16. század első harmadában elnyerték a mezőváros birtokosától. A céh első említéseiből is kiderül, hogy bár együtt dolgoztak a finomabb, külkereskedelemből származó szövetet feldolgozó szabók és a helyben készült szürke- vagy 1 Készült az OTKA T 042839 sz. kutatás keretében. 2 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1610; 1634-1704). 3 SABBRS CRS Szabó céh iratai. 4 SABBRS CRS Szabó céh iratai. Jegyzőkönyv (1663-1883). s

Spiesz,A. 1972.279. 105