A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Liszek Zsuzsa: A Borsod Megyei Repülő Klub története 1934-2004

A miskolci sportrepülés története 1945-től 1990-ig Kézenfekvőnek tűnt, hogy a korábbi repülőklub tagjai a helyi sportegyesülethez csatlakoznak, a Diósgyőri Vasgyár, mint közös támogató miatt is. így alakult meg a DVTK Sportegyesület Repülő Szakosztálya. A DVTK-tagság 1949-ig, az Országos Magyar Repülő Egyesület (OMRE) megalakulásáig tartott. Az OMRE a repülés központi szerve volt, melynek feladata a repülés szakmai irányítása. Az összes repülős egyesületnek kötelezően be kellett lépni az OMRE-ba, így azok elvesztették korábbi önállóságukat. Az egyesületi tulajdonban lévő sportgépeket államosították és kinyilvánították, hogy a repülőgép csak az OMRE tulajdonában lehet. A tagságot felülvizsgálták, melyek során sok lelkes sportembert kizártak a repülésből. Az 1950-es évektől a klub élete felfelé ívelt. A miskolci vitorlázórepülők és ejtőernyősök szinte megszakítás nélkül vettek részt az országos rangos versenyeken, így pl. ejtőernyős és vitorlázórepülő nemzeti bajnokságokon, vitorlázókupákon stb. Ekkortól vált a miskolci repülőtéren hagyománnyá az esetenként nemzetközi méretű repülőnapok szervezése és rendezése. Ekkoriban már két repülőtéren működő, elismerten nagyüzemű kiképző bázisnak számított Miskolc. A helyi gyárak anyagi és természetbeni támogatása is hozzájárult a sikerekhez; emellett annak a lelkes diósgyőri gárdának a szívós, összeforrott munkája, amely megteremtette ezeket a feltételeket. Szintén ezekben az években Ózdon, az akkori Leninvárosban, s a megye többi bányásztelepülésén is sorra alakultak az ejtőernyős csoportok. E csoportok szakmai irányítására és összefogására a Miskolcon működő repülőklub vállalkozott. Ez azonban szükségessé tette az önálló ejtőernyős szakosztály megalakulását, melyre 1955-ben került sor. 1956-tól 1975-ig tartott a klub aranykorszaka. A miskolci klubnak ötször sikerült a „Kiváló Repülőklub" címet elnyernie; motoros, vitorlázó, és ejtőernyős versenyzői pedig sok hazai és külföldi versenyen szereztek arany-, ezüst- és bronzérmeket, nyertek kupákat; többeknek sikerült bekerülni a magyar válogatott keret tagjai közé. A magyar repülőklubok közül a miskolci pilóták kezdték meg először az éjjeli motoros repülést, illetve az arra vonatkozó két hét időtartamú kiképzést. Újraindulnak a MALÉV gépei Miskolc és Budapest között, Debrecen érintésével. A járat csak utas- és poggyászszállítást, valamint postai szolgáltatásokat végzett. 1958-ban Miskolcon a Stadion mellett avatták fel az MHSZ DVTK repülőklubjának 54 méter magas - országosan egyedülálló - ugrótornyát, melyet a Lenin Kohászati Művek dolgozói készítettek és a DIGEP-ben szereltek össze. A tornyot azonban 11 év után ledöntötték, ennek hátterében egyrészt korszerűségi, másrészt anyagi okok álltak. 1961-ben a miskolci Gömöri-pályaudvar várótermében a Közlekedéstudományi Egyesület miskolci szervezete és a Közlekedési Múzeum A levegő meghódítása címmel kiállítást rendezett, ahol a különböző fotók, szakkönyvek, folyóiratok mellett bemutatták a Huska Vilmos által 1912-ben készített csillagmotort. 1968-ban öt miskolci sportrepülőnek (közöttük Csorba Lászlónak és Salli Bálintnak) adta át a Központi Repülőklub a Magyar Népköztársaság „repülősportoló diplomájá"-t, melyet abban az időben olyan - 20-25 éves repülő-múltra visszatekintő pilóták kaphattak meg, akik a repülésért tett munkájukkal, sporteredményeikkel rászolgáltak erre az elismerésre. Míg az 1960-as évek végére a miskolci repülőklub országos szinten az egyik legnagyobb és legerősebb repülő-egyesületnek számított, addig az 1970-es években országos szerepe csökkent, de továbbra is jelentős eredményeket értek el. A klub 735