A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Rózsa György: Egy reformkori levelezés margójára. Kassay István levelei a pozsonyi diétáról

rendőrség kezébe kerüljenek. A két borsodi követről is készültek pasqvilusok, melyek dicsérték azok eddigi munkáját. Az 1825/27-es pozsonyi országgyűlés egyik legjelentősebb, s máig ható döntése a Magyar Tudós Társaság megalapítása. A követek az 1825. november 3-i ülésen tárgyalták a magyar nyelv ügyét. Előbb kerületi üléseken kívántak a nyelv ügyével foglalkozni, ahol számos követ, így Vay Ábrahám és Ragályi Tamás is hozzászóltak a témához, s „hazafiúi lélekkel beszéltek a magyar nyelv közönségessé való tételének szükséges voltáról". Majd felsőbükki Nagy Pál beszédében egy korabeli dokumentumra hivatkozott, melyben Mária Terézia idejében a prímásnak kötelességévé tette, hogy egyházi méltóságot ne viselhessen olyan személy, aki a német nyelvet nem beszéli. A királyi városok német és magyar polgársága, valamint a magyar arisztokrácia csaknem teljes egészében német nyelvű gazdatisztjei mind indokai voltak annak, hogy az országgyűlés segítse a magyar nyelv elterjedését. Nagy Pál nevezetes beszédére állt fel a kerületi tanácskozáson részt vevő Széchenyi István, aki jószágainak egy esztendei jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társaság megalapítására. A jelen lévők éljenzése mellett Vay Ábrahám is felkelt, s ezen szavakkal szólt hozzá: „Egy magyart sem hallunk ma már szóllani, ki a magyar nyelv által terjedő nemzetiség minél erősebb megfundálását ne óhajtaná".

33 Vay 20 000 forintot váltóban ajánlott fel a fenti célra, melyhez csatlakozott gróf Andrássy és gróf Károlyi György is. A Tudós Társaság megalapításáról Kassay ugyan novemberi leveleiben nem szól, de később visszatér erre a témára - 1827 május 3-i levelében -, s miután az akadémia létrejötte 1827-ben törvénybe is bekerül, nem elszigetelt kezdeményezésről volt ekkor szó, hanem sokkal inkább egy tudományos intézmény megalapításáról, valamint a nemzeti nyelv és kultúra megőrzésének jelentős mérföldkövéről. A királyi resolutióra adandó választ a karok és rendek kerületi üléseken és „elegyes üléseken" vitatták meg, pontról pontra elemezve az uralkodótól kapott választ. A többség azok ellen volt, „akik azt állították, hogy míg a resolutióra - nem koldulva hanem egy szabad nemzethez illő módon nem felelnek, az abban világosan kijelentett absulutizmus princípiumainak ellent nem mondanak, s míg azt visszahúzván a felség jobb resolutiót nem ad, addig odébb egy lépést sem kell menni, ... hogy ha igy határozza el magát az ország, a diéta el fog bocsátani."

34 A rendek és a király közötti egyre feszültebb helyzetet József nádor oldotta meg, aki tanácskozást kezdeményezett a rendekkel, azokat magához hívatta és felajánlotta közbenjárását az ügyben. Vitéz János abaúji követ javaslata, aki ,javallta, hogy meg kéne kérni a palatínust, a végett mint közbenjáró vesse közbe magát a király és nemzet közt, s igyekezzen azon sérelmes resolutio visszahúzatása után jobbat eszközölni, melyet a palatínus egész készséggel láttatott elfogadni".

35 A nádori teendőket ellátó József főherceg november 20-án kapta kézhez a főrendek által is elfogadott nunciumot és másnap Bécsbe ment. A nagy várakozással várt válasz körüli állapotot így írja le Kassay Máriássy Lászlóhoz küldött levelében: „Azt mondják, hogy a király megbánta volna hogy oly rossz resolutiót adott és hogy ő nem is akart volna oly rosszat adni, mert mikor beszélték neki hogy a magyarok igen nagyon meg vágynak illetődve, azt mondják azt mondta volna: no das war nicht so schlecht gemeint".

36 A Kassay által elküldött nunciumok és resolutiók nem maradtak fenn a levelek mellett, Vaszary i. m. 115. B.-A.-Z. m. lt. XV. 15. 1.21. 1825. november 20. B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. november 23. B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. november 23. 460