A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Liszek Zsuzsa: A Borsod Megyei Repülő Klub története 1934-2004
Hazánkban elsőként, az 1700-as évek elején Ciprián Jaisge, 1 a repülés első magyar úttörője a saját maga által készített szárnyak segítségével tett kísérletet a repülésre. A meleg levegővel töltött léggömb-repülésben a Montgolfier fivérek* alkottak maradandót: 1783-ban végrehajtották az első embert szállító repülést. Magyarországon 1811-ben hagyta el először a földet a Menner doktor által tervezett léggömb, amely emberrel a „fedélzetén" - szabadon kitéve a szél áramlatának - Gyöngyösig repült. Az 1800-as évek elején Angliában George Cayley 10 komoly kutatásokat végzett a levegőnél nehezebb légi jármüvek repülés elmélete terén; a pomerániai születésű Ottó Lilienthal pedig megszerkesztette a siklószárnyat. A 20. század elejére az emberiséget megragadta a dinamikus repülés láza, többen kísérleteztek repülőgép építésével. Wilbur és Orville Wriglit 12 már az 1890-es években komoly kutatásokat végzett, így 1903. december 17-én reggel Kill Devil Hills felett végre megvalósult oly sok álmodozó célja: a Wright fivérek által tervezett motoros szerkezet 12 másodpercet töltött a levegőben és 53 métert repült. Az első magyar repülésre Rákosmezőn került sor 1910-ben, az akkori lovassági gyakorlótéren; ezt az első budapesti nemzetközi repülőnap és -verseny megrendezése követte. Az első magyar tervezésű és építésű géppel Adorján János 1 ' repült: gépén a törzs négy hossztartóját bambuszrudak alkották, s a szerkezet a Libelle nevet kapta. Az 1920-as évektől a hosszú útvonalak felderítésére szolgáló távrepülések során a világ nagyvárosai között légi kapcsolatok jöttek létre; ennek ellenére a légi forgalom csak lassan növekedett és sokáig túlnyomórészt a gazdagok és hatalmasok kiváltsága maradt. A tehetősek sportjaként és kedvteléseként számtalan kisrepülőgép jelent meg a piacon. A sárkányrepülők az 1960-as évek második felétől hódítottak; kialakításukhoz Rogallo 1949-ben szabadalmazott ürsiklója adta az alapötletet. Magyarországon a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium az 1979-es légügyi előírásában szabályozta a hazai sárkányrepülést; majd a Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) a sárkányrepülést és a ballonozást új szakágként a repülés és az ejtőernyőzés hagyományos szakágai mellé sorolta. Az itthoni sárkányrepülésben tett első lépések mégis főképp egyéni kezdeményezéseknek tekinthetők. Az 1980-as évekre gyakorlatilag minden ma ismert repülésnemnek megjelentek a stabil alapjai. Az elmúlt három évtized világszerte megfigyelhető fejlődése és változásai oly szerteágazóak, hogy azokat lehetetlen volna pontosan nyomon követni, lejegyezni. Az, hogy a sugárhajtású repülőgépek egyre nagyobb mértékű elterjedése ösztönzi a szociális és gazdasági változásokat, ma már nem kérdéses. A turizmus fontos gazdasági tevékenységgé vált; a világ nagyvárosai ma már nem csak lakó- és munkahelyként szolgálnak, hanem legalább annyira turisztikai célpontokká is váltak. A teherszállító repülő7 Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története 2., bővített kiadás - Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1977. 11. 8 http://www.sulinel.hu/altisk/kcdvtclo/niozgolodo/ejtoernyozes.shlml 9 Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története 2., bővített kiadás - Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1977. 15. 10 R. G. Grant: A repülés évszázada - Magyar Könyvklub Budapest, 2003. 10. 11 dr. Ordódy Márton: A sárkányrepülés 2. kiadás - Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1983. 13. '" R. G. Grant: A repülés évszázada - Magyar Könyvklub Budapest, 2003. 22-26. 13 Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története 2., bővített kiadás - Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1977.26. 730
