A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Nándor-Szalipszki Péter: 60 éve történt: a II. világháború eseményei Dél-Abaújban

a Jánok-Buzita vonalra visszavetnie. A Schulz csoportnál az este Szemere elveszett. A magyar V. hadtetstnél a Hernád völgyében az utóvédek Alsócécénél és Boldogkőváraljánál zászlóalj erősségű ellenséges támadásokat vertek vissza. Ezzel szemben az ettől keletre levő erdővidéken az utóvédek nem állnak érintkezésben az ellenséggel. A magyar 2. póthadosztálynak, a 24. gyalogoshadosztálynak a mozgását a hóesés és a rossz utak erősen akadályozták. A magyar 16. hadosztály tervszerűen elérte a Rózsaállást. A hadosztály utóvédei Pálházánál és Füzérkomlósnál zászlóalj erősségű ellenséges támadásokat vertek vissza, ennek során Füzérkomlósnál három ellenséges harckocsit megsemmisítettek."

79 A december 16-i nap bejegyzései között az első vonalra vonatkozó adatok nyilván a nap korán reggeli időszakára vonatkoznak, hiszen a visszavonuló német és magyar alakulatokat követő orosz és román csapatok estére Hernádszurdoktól nyugatra mindenütt elérték Magyarország jelenlegi határát, sőt Jánok és Buzita között Szlovákia jelenlegi területére is benyomultak. „Az első vonalak (december 16-a reggelén): Szendrőtől 3 km-re északnyugatra lévő erdő déli része - ellenséges betörés Szalonnára és Martonyiba, ellenséges felderítés Barakonyban - üres térség egészen a Rakacától északra levő biztosítókig - ezután következik a kiszemelt védelmi vonal Rakacától keletre - Szászfa mindkét oldalán és Büttös mindkét oldalán (ebben a térségben a helyzet részletesen még nincs felderítve) - támaszpontok a Litkától 2,5 km-re északkeletre levő dombokon Szemerétől délnyugatra és Hernádvécsétől délre - utóvédek még Vizsolyban és Korláton - további biztosítók az Abaújszántó-Erdőbénye és az erdőbénye-baskói műúttól északra - továbbá utóvédek harcolnak még az Erdőhorvátiból észak felé vivő műútnál a Sinkagerincen-Pálháza kelet-Füzérradvány délkelet." Helmuth Grolmann altábornagynak a Wöhler-csoport vezérkari főnökével 10 óra 10 perckor folytatott telefonbeszélgetéséből kiderül, hogy a visszavonulás még mindig nem a mindeneknek való feladása, hanem egyszersmind immár az észak-abaúji, Kassa környéki védelmi tevékenység előkészítése. „Az ellenség északi irányban történő folyamatos előrenyomulása következtében a hadsereg levegőben lógó balszárnya az 1. magyar hadsereg alakulataival, melynek a Hernád völgyében nyugati irányban indított támadása nem vezetett az arcvonal összefüggő voltának a helyreállításához, engedélyt kapott arra, hogy a Rózsaállásba visszaküzdje magát. Előre látható az, hogy a magyar erők ebben a védelmi vonalban is a kassai hídfő délkeleti szárnyát legfeljebb átmenetileg fogják tudni tartani, ezért elhatározta a Szárazföldi Hadsereg vezérkara, hogy az 1. magyar hadsereget az „A" hadseregcsoportnak átadja azzal a feladattal, hogy a saját és a hozzácsatolt német erőkkel elsősorban az észak felé, a kassai iparvidék megszerzésére irányuló ellenséges áttörést akadályozza meg."

81 A Wöhler-csoportra ez a döntés azért van hátrányos hatással, mert az 1. magyar hadsereget többé nem tudja bevonni balszárnyának a védelmére. Márpedig az ellenség előrenyomulásának a súlypontja a Sajó völgyében van, az itt védekező 19. hadtestnek az 1. magyar hadsereg támogatása nélkül még inkább kilátástalanná válik a helyzete. 18 óra 10 perckor a Wöhler-csoport 1. vezérkari tisztje, Estor vezérkari ezredes jelenti a hadseregcsoport 1. vezérkari tisztjének: „Súlyosabb a helyzet a hegyi arcvonal keleti oldalán, mint a nyugatin. Miskolctól nyugatra és északnyugatra, Szendrőtől északkeletre az ellenség betörést ért el Szalonnáig, Barakonyig és az ettől északra levő dombvidéken. Az 9 HIL. uo. 0 HIL. 897. mikrofilmtekercs. 1 HIL. uo. 520