A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Koós Judit: Újabb késő bronzkori bogrács Kelet-Magyarországról

A késő bronzkori bográcsok közül legnagyobb számban a fentiekben részletesen tárgyalt B

} típusba tartozóak fordulnak elő vidékünkön. Teljes épségében maradt ránk egy bronz kincsleletből származó példány H ej őszalontár ól (3. kép 1). A hejőszalontaihoz hasonlóan ugyancsak egy bronzdepó részeként látott napvilágot az a két, töredékes állapotú edény, amelyek lelőhelye Mezőkövesd (3. kép 2, 4. kép). Pácin-Szenna tanya területéről is egy sérült állapotú bográcsot hoztak be a múzeumba, egy bronzdepó egyik darabjaként

9 (7. kép 1). Tiszakarád-Szárnyasszög tanya lelőhelyről szintén két bográcsot ismerünk, amelyek erősen korrodált állapotban kerültek felszínre

10 (5. és 6. kép). A B

2a típusú bográcsoknak mindössze egyetlen darabja ismert megyénkből és az ország területéről. A prügyi, kisméretű bogrács erősen szűkülő fenékrészével, hosszúkás, kereszt alakú fültartójával, hegyes nitszegeivel, tordírozott fülével magán hordozza a típuscsoport példányainak jellegzetes vonásait

11 (7. kép 2). Tulajdonképpen az ide sorolt leletek a Bj típus formáját követik, de abban különböznek attól, hogy az ikerakasztónak mindössze egyetlen szára van, emiatt csak három nitszeggel erősítették az edénytesthez (PATAY 1990, 29). A prügyi depó már preszkíta korú leleteit figyelembe véve a leletegyüttes a Ha B

2/3 időszakára datálható (KEMENCZEI 1981, 34-37; PATAY 1990, 29). Jelen ismereteink szerint a típuscsoportnak csak ez az egy példánya ismert Magyarországon, amelynek lelőhelye, Prügy, a Tisza-vidék északi részén, az Alföld peremterületén fekszik. Ez az a vidék, ahonnan a Ha B

2 időszakából keleti eredetű tárgytípusok feltűnését tapasztalhatjuk, amelyek az észak-pontusi steppevidékről kerülhettek területünkre. A prügyi leletben található néhány olyan tárgy, amelyek a fentieket igazolják: a hatalmi jelvényként értékelhető, lófej alakban végződő bronzfokos és buzogány, valamint a zablarészek (KEMENCZEI 1981, 34-37). A prügyi bogrács természetesen nem a keleti eredetű tárgycsoport tagja. Sokkal inkább tekinthető a helyi, vagy a szomszédos területek fémművessége termékének, amely nagy számban ismert a Kárpát-medencében, de az északi területeken, Galíciában és Erdélyben is (MERHART 1952, 61). A B

2a típusú bográcsok csekély száma a Ha B

2 időszakában vélhetően a bronzleletek számának csökkenésével magyarázható (PATAY 1990, 30). 6 A típuscsoport ismertetését a fentiekben részleteztük, ezért itt most csak az egyes tárgyakról ejtünk szót. 7 1953-ban a település homokbányájából, egy bronzdepó részeként látott napvilágot a bogrács, leltári száma: 55. 10. 1. (KEMENCZEI 1966, 16. t.). 8 1959-ben földmunkák során egy agyagedénybe rejtett bronzdepó került felszínre Mezőkövesd határában. Az edénybe rejtett bronztárgyak sérüléseit a földmunkagép okozta (PATAY 1969, 167-168). A leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi, 60. 2. 5-8. leltári szám alatt. 9 1959-ben Megay Géza gyűjtötte be a leletet, amelyet a Herman Ottó Múzeum őriz 60. 22. 38. leltári szám alatt. 10 1966-ban a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg a találótól a bronzdepót, amelyben a tárgyalt bográcsok is vannak. Leltári számuk: 66. 11. 1-2. " 1970-ben vásárlás útján került be a prügyi bronzdepó a Herman Ottó Múzeumba, amelynek egyik darabja ez a kisméretű bronzbogrács (KEMENCZEI 1971, 513-514, 7. kép; KEMENCZEI 1981, 2. kép 3). A leletet a Herman Ottó Múzeum őrzi 71. 1. 1. leltári szám alatt. 96