A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fischl Klára: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell települése

Hatvani sajátosságokat csak a textildíszes hastöredék és a két seprüzött fazékperem mutat az itt bemutatott leletanyagban, mivel ekkor nem történt meg a többrétegű település vertikális kutatása. A nagy számban begyűjtött csonteszközök között 29 bordából készült simító (KALICZ 1968, Taf. LXXI 16-17), 7 átfúrt lyukas csontbalta vagy kalapács (KALICZ 1968, Taf. LXXI 18-20) 8 csontár - ezek között található átfúrt végű is (8. kép 7) -, számos agancs és lapockadarab található (KALICZ 1968, Taf. LXXI). A 8. kép 8-as rajzán látható tű (KALICZ 1968, Taf. LXXI/6) ruhakapcsolótű lehetett. Mintakincsében inkább a zablaoldalatok felé mutat a 7. kép 1 rajzán látható letört végű csonttárgy, átfúrását tekintve azonban a hálőkötőtűk közé sorolható. Egyszerű, füles hálókötőtű ismert többek között Tiszafüred-Ásotthalomról (BONA 1975, Taf. 196/1), és Füzesabony-Öregdombról (KOVÁCS 1977 11. rajz 3; SZATHMÁRI 1990, 55, kép 9), más motívumokkal, de díszített példányát közölték GyulavarsándLaposhalomról (BÓNA 1975, Taf. 151/3). KÖVEK A kőbalták és kőgolyók nyersanyagának elsődleges vizsgálata a következő eredményt hozta: 14 db andezit, 2 db metabázit, 5 db homokkő, egy kvarcit és két piroklasztit nyersanyagú eszköz került be a múzeumba. Míg az andezit és a piroklasztit az Eperjes-Tokaji-hegységből, a metabázitok, a homokkő és kvarcit a Szepes-Gömöri érchegységből származhat.

36 A kövek nyersanyaga jelentős távolsági kereskedelemről tesz tanúbizonyságot. A kétoldalas öntőmintát már Kalicz Nándor is közli (KALICZ 1968, Taf. LXX/910). Egyik oldalán tű szára, másikon tutulus öntőmintája látható. Hasonló tutulusok öntőmintái kerültek elő többek között Tiszafüred-Ásotthalomról is (KOVÁCS 1992, 132). Mezőcsát-Pástidomb lelőhellyel közli Kalicz Nándor (KALICZ 1968, Taf. LXVIII/4) a Herman Ottó múzeum leltárkönyvében Ároktő lelőhellyel ajándékként szereplő kétnittszeges, középbordás tőrt (7. kép 6). A tárgy pontos párhuzama nem ismert. Kétnittszeges tőrt tárt fel Kovács Tibor a tiszafüred-majoroshalmi halomsíros temető 135 és 252. sírjaiban (KOVÁCS 1975, Pl. 12, 135-1; Pl. 23, 252-2). Az előbbi hosszabb az ároktőinél és keskenyebb fejű, az utóbbi fejkiképzése sajnos nem ismert. Az ároktőihez hasonló fejformájú, de háromnittszeges tőr került elő szintén e temető 99. sírjából (KOVÁCS 1975 Pl. 9, 99-1). A 174. sír tőrének szintén a fejrésze sérült, csak gyanítani lehet, hogy ez is kétnittszeges volt (KOVÁCS 1975, Pl. 17, 174-4). A fent bemutatott leletanyag kora a füzesabonyi kultúra klasszikus, későiklasszikus korszakára tehető, mint a füzesabonyi telep felső három rétege (SZATHMÁRI 1990), a pusztaszikszói (KŐSZEGI 1968) és a geleji sírok (KEMENCZEI 1979) időszaka, Bárca II rétege (HAJEK 1961) és az alsómislyei telep klasszikus füzesabonyi korszakba sorolható része (OLEXA 1982, OLEXA 1992, Tab.VI-VII). Az Ároktő-dongóhalmi teli település életének végét a füzesabonyi kultúra fiatal (késői)-klasszikus fázisának végére tehetjük. A bodrogszerdahelyi fázis edényművességének fő jellemzői nem találhatók meg jelentős mennyiségben sem az itt bemutatott, sem a később közlésre kerülő leletanyagban. Nem lakott a település tehát a szepescsütörtöki fiatalabb horizont (VLADÁR 1975), a bárcai I. réteg (HAJEK 1961), az alsómislyei legfiatalabb horizont

7 és a nagyrozvágyi telep (KOÓS 2003) időszakában. A bodrogszerdahelyi temető (POLLA 1960) használatának csak az elejét éri meg. A kőanyag meghatározását Szakáll Sándor végezte. Segítségét ezúton is köszönöm. Nachklassische Phasee der Olomany-Kultur. 77