A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Hajnalka: A borospalack új ruhája. A Tokaji Múzeum boroscímkéinek vizuális antropológiai elemzése

címkével ellátott termékét különböztette meg a többitől: Hegyalja egyik legjobb minőségű, az egykori császári birtok, a Szarvas-dűlőből származó borait. Itt nem a semleges aranyszínű hátteret látjuk, hanem a hegy, a dűlő és a rajta lévő kordonos szőlő grafikus képét. Az állam tulajdonában maradt legbecsesebb örökség, a Szarvas-dűlő kiválóan, a jó gazda bizonyítékaként, megművelt talaja is tisztán kivehető az ábrán. Az ünnepélyességet tovább fokozva hófehér, arannyal keretezett címkét és kapszulát kapott a királyi koronás palack. Ritkán fordul elő, hogy maga a borvidék - önmagát erősítve - egységesen mutatkozna be. Az már általánosságban megállapítható, hogy inkább a versenyhelyzet tűnik meghatározóbb szempontnak, mint a világon is különlegességnek számító Tokaji aszú egységes vizuális jellege. Hiszen a Tokaj-hegyaljai Borkombinát felosztása magával hozta az évtizedek alatt, tudatosan kialakított és bevezetett, viszonylag egységes megjelenés helyébe a többarcúságot. A különböző aszúk, szamorodnik, fordítások és eszenciák már több termelőtől kerülhettek a borszerető emberek asztalára. Ezek a kistermelők már egymással is versenyeztek és ez a verseny, különbözni akarás megjelent a palackon is. Mindemellett a rendszerváltás után megjelentek Hegyalján a különböző francia, spanyol, amerikai befektetők. Teljesen más borkészítési kultúrával, más piaccal és más megjelenési igénnyel. A kereskedelem területén kialakult egy menedzsment, amelyik vállalta a termék forgalmazásának a megújult piaci körülményekhez való igazítását. Ennek a szakemberrétegnek lenne feladata, hogy megteremtse az ország borászati régiókra osztását az alkalmazott művészetek eszközeivel. Ez feltételezne egy erre az alkalmazott területre érvényes magas szintű tipográfiai, grafikai és nyomdai tudásbázist, másrészt egy intenzív, kreatív és érzékeny kapcsolattartást a termelővel és a piaccal. Mindössze néhány évtized telt el és az egyszerű, alig díszített tokaji palack nyakától a talpáig ruhát kapott. Törvények sora határozza meg a kapszula formáját, a nyakcímke, a hátcímke meglétét és milyenségét. Manapság e szabályok egyre szigorodnak, és a palack öltözete egyre teljesebb lesz. Amikor a piacon már annyiféle és fajta Tokajit lehet találni, akkor a boroscímke már nem csak névjegy, hanem védjegy is. A címke semmilyen valótlan vagy megtévesztő adatot nem tartalmazhat, ezért egyben garancialevél is a vásárló számára. Tilos nem létező kastélyok, címerek, borversenyeken nyert érmék feltüntetése. A magyar bortörvény előírásai szerint, ami szigorú összhangban áll az EU-tagállamok és az ide exportáló országok számára előírtakkal, a meghatározott termőhelyről származó minőségi vagy különleges minőségű borok hascímkéjén vagy hátcímkéjén kötelezően fel kell tüntetni az alább felsorolt adatokat: a bor neve; a palackozó cég neve és székhelye; az Országos Borminősítő Intézetnél (OBI) nyilvántartott azonosító száma; a származási hely megnevezése; az évjárat; a bor minőségi megnevezése; külkereskedelemben forgalomba hozatal esetén a Magyarországra utaló jelölés; a betöltött bor névleges térfogata; a bor alkoholtartalma. Továbbá fel lehet még tüntetni a borversenyeken megszerzett díjakat és amennyiben jogosult rá a bor, a muzeális bor elnevezést is. Ezek után nem csoda, ha egyes termelők már nem is a palackra ragasztott címkéket használják fel az információ hordozójának, hanem azt újra a minimális méretre leszorítva, kiegészítik azt a palack nyakára akasztott „információs füzetkével". Ebben a több lapból álló füzetben benne található minden, amit a vásárlónak tudnia kell a borról. A hivatalos, törvény által előírt adatok mellett egyre több pincészet hosszabb idézeteket, esetleg saját filozófiáját vagy a borhoz társított mítoszt is közli. Tokaj egy jól elkülöníthető és ritka értékeket hordozó régiója a magyar borkészítésnek már a 16. század óta. Ezért úgy érzem, hagyományaiban, nemességében és egyedüliségében igényt formálhat arra a különleges elbánásra, amelyet nem csak a hiteles borászok 746