A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Liszek Zsuzsa: A Borsod Megyei Repülő Klub története 1934-2004

miskolci klub erkölcsileg és anyagilag megerősödött (mintegy 60 főt számláló tagságával országos viszonylatban is jelentőssé vált működése és nagyszerű eredményeket tudott felmutatni), de a követelmények is megnövekedtek. 1941 januárjában a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap támogatásával megjelenő Magyar Szárnyak című folyóirat szerkesztője repülőfilm-matinét rendezett Miskolcon. A matiné keretében hazai és német repülőfilmeket mutattak be, valamint Magyar Sándor, az akkori világrekorder óceánrepülő tartott előadást. 1941-től ténylegesen megindult a repülőélet a sajókápolnai motor nélküli repülőtéren. A Bükk-Mátravidéki Aero Club keretén belül kétféle repülést végeztek: sportrepülést, valamint a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap kiképzőkeretének gyakorlómunkáját. Bár 1942-ben még a sajókápolnai repülőteret csörlőrendszerű üzemre alkalmatlannak tartották, 1943 tavaszától a vitorlázórepülők újra visszaköltözhettek a faluba, ahol a nyári táborban mégis áttértek a csörlőrendszerű kiképzésre. Ettől az évtől Sajókápolna adott otthont az ország legösszkomfortosabb repülőterének, hiszen csörlőrendszerüvé vált az indítás; s ha a szél fújt, csörlés után a pilóták rámehettek a lejtőre és kedvükre vitorlázhattak. 1943 márciusában repülőgép-modellező központ kezdte meg működését Miskolcon. A repülésben élen járó nemzetek a világháború óta tudatában voltak annak, hogy a repülőgép milyen fontos szerepet kap a harcokban, ezért igyekeztek a társadalomban minél nagyobb érdeklődést kelteni a repülés iránt. Ugyanakkor tisztában voltak a repülés békebeli jelentőségével, hiszen az a modern gazdasági élet egyik nélkülözhetetlen eszközévé vált. Lényegesnek tartották, hogy a nemzet érdeklődést tanúsítson a repülés iránt, amihez szükség volt arra, hogy a nemzet ifjúsága ismerje és szeresse meg azt. „A modellezésnek nem is az a célja, hogy pilótákat neveljen; hanem, hogy a gyermekjátszva megismerje és megszeresse a repülőgépet... Aki repülomodellt épít, érzi az alkotás izgalmát és azt a csodálatos érzést, hogy a saját keze munkája a levegőbe emelkedik; mindez páratlan élményt jelent számára, aminek nevelő hatása kétségtelen... A fiúk a modellek készítése közben tökéletesen tisztába jönnek a repülés fizikájával, az aerodinamikával és a különböző gépek szerkezetével. Közeli kapcsolat keletkezik a mai idők egyik igen fontos harcászati eszközével. A repülőmodellezés az ifjúság előkészítését és ránevelését szolgálja erre a fontos honvédelmi és közgazdasági feladatra." 1944-től légiháború dúlt Magyarország fölött; a front egyre közeledett Miskolchoz. A Repülő Alap táborában (Sajókápolnán) még ekkor is folyt a repülős-kiképzés, a hadi helyzet azonban egyre súlyosbodott. A klub tagjai döbbenten értesültek arról, hogy a felsőzsolcai hangárt felgyújtották, s bennégett négy gépük. Pár nap múlva már a miskolci hangár is égett. Mivel az akkori felső vezetés minden repülő-felszerelést el akar szállítani Nyugatra, megszervezték a gépek elrejtését. Egymás után szállították el a gépeket a közeli pincékbe; így pár nap alatt két gép kivételével sikerült mindent elzárni. Szerencsére rövidesen Miskolcon megszűntek a harcok. Sajókápolnán a hangár alá rejtett dolgok ugyan eltűntek, de a hangárt, valamint a pincébe rejtett gépeket és felszereléseket megmentették. Elkezdődött a gépek hazaszállítása és javítása is. A háború után Miskolcon indult meg először a repülés. Az első sportrepülőgép 1945. április 2-án Miskolc-Diósgyőrben szállt fel. Pár hónap múlva létrejött a rendszeres légi utasforgalom Debrecen, Budapest és Miskolc között. Ezzel a város légi forgalmi élete egy új és jelentős állomásához érkezett. 19 A miskolci sportrepülés története - Kronológia 1911-1950. - Kiadja: Borsod Megyei Repülő Klub Miskolc, 2001. 118-119. 734