A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Liszek Zsuzsa: A Borsod Megyei Repülő Klub története 1934-2004

Lázas munka kezdődött Sajókápolnán, ahol 1934 nyarán befejeződött a hangárépítés. A faluban a repülőklub - a Magyar Aero Szövetség segítségével - repülőnappal egybekötött repülőtér- és hangáravatást tartott. Egész délelőtt vonult az emberáradat a repülőtér felé, autók, autóbuszok tartottak a Pitypalaty-völgybe, a két kopár hegy felé, melynek lábánál épült a hangár. A repülőtér bejáratánál díszkaput építettek „És mégis repülünk" felirattal. A sajószentpéteri esperes-plébános megszentelte az új siklógépeket: „Istennek fenséges, szabad templomában jöttünk össze; hogy keresztényi hittel, bízó magyar szívvel avassuk fel ezt a napot; amikor az ifjúság elindul nagy magyar eszmék megvalósítására."

16 Ettől a dátumtól számítjuk a Borsod Megyei Repülő Klub jogelődjeinek létezését. Rubik Ernő így emlékezett a sajókápolnai emlékmű avatására: „1934-ben először jöttem a sajókápolnai repülőtérre. Feladatom a német rajzok megmagyarázása, a faanyagok kiválogatása és a gyártási műveletek betanítása volt. Szegények voltak a klubok, nem volt szakember, nem volt technikai felkészültség, de volt határtalan lelkesedés és segítőkészség. Ezek az idők bebizonyították, ha van magasztos cél, segítőkész összefogás és szorgalom, az ifjúság csodákra képes!" Sándor József volt sajókápolnai polgármester emléke: „A harmincas évek elején elterjedt a hír, hogy a Manderka dűlőben lévő földeket, melyeknek nagy része kaszáló, igénybe veszi a Bükk-Mátravidéki Aero Club. A sajókápolnai gazdák úgy gondolták, hogy a falu sorsán lendíthet ez a változás; mely még hírnevet is szerez. Azonban hamar elszállt a lelkesedés, mikor májusban kidobolták, hogy kaszálják le a szénát és takarítsák be; mert a magas fű akadályozza a repülést; s ennek a széna termése látta kárát... A hangáravatás után kialakult mozgalmas sportéletnek kedvező hatása is volt. A nyári táborozások idején sok cserkész fiatal fordult meg a faluban; de jöttek a kíváncsiak is, hogy lássák az akkor még szenzációsnak ható új sportág művelőit, a vitorlázórepülőket."

n Rotter Lajos az 1936-os olimpián, több mint 300 km-es céltávrepülésével bebizonyította, hogy ún. termik (felszálló légáramlat) létezik, innentől kezdve szabaddá vált az út a vitorlázórepülés fejlődése előtt. Amikor 1936-ban vitorlázótábort szervezett a BükkMátravidéki Aero Club, a klubtagok már két társaságra szakadtak: egyik a lejtő-menti repülőtársaság (vitorlázó repülők), a másik a sík vidéki (motoros repülők). 1937-ben a Parlament megszavazta a Nemzeti Repülő Alap megszervezését, hogy az tervszerűen irányítsa a haderőn kívüli előképzést az ekkor már hivatalosan is létrejött Honvéd Légierő számára. 1939-ben megalakult a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap, mely honvédelmi céllal átvette a pilóta előképzést szolgáló sportrepülés irányítását és támogatását. Ennek köszönhetően sok új repülőgépet kapott a miskolci repülőklub, sőt a gumiköteles indítás elhagyása céljából megérkezett a repülőtérre egy csörlőkocsi. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap a magyar repülés pénzügyi szerveként szolgált, minden központi támogatást a Repülő Alap részére fizettek be. Az alap a repülőklub egész évi költségvetését fedezte, gondoskodott az üzemanyagról, a repülőgépek javításáról, az üzemköltségekről, a napidíjakról, az oktatókról, a kiképző keret növendékállományáról, fedezte a táborozás költségeit. A Nemzeti Repülő Alap segítségével a 16 A miskolci sportrepülés története - Kronológia 1911-1950. - Kiadja: Borsod Megyei Repülő Klub Miskolc, 2001.84-85. 17 A miskolci sportrepülés története - Kronológia 1911-1950. - Kiadja: Borsod Megyei Repülő Klub Miskolc, 2001.52. 18 A miskolci sportrepülés története - Kronológia 1911-1950. - Kiadja: Borsod Megyei Repülő Klub Miskolc, 2001.203. 733