A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - É. Kovács László: Egy angol lady, akiből magyar honleány lett. Emléklapok vitéz Vásony Sándorné Ayshford Wood Florence életéről

étkezés közben ne olvassatok, mert az csúnya és egészségtelen szokás! A könyvet tiszta helyen tartsátok! - így szóltak intelmei. A könyvtár köteteiről leltárt készítettünk, kölcsönzési naplót vezettünk. A könyvek megrongálódásáról feljegyzést kellett írni. Nem örült, ha ez gondatlanságból történt. - Fő dolog, hogy olvassanak! - nyugtatta magát és a tisztikart, amikor munkájuk értékelésre került sor. A kis könyvtár forgalma jelentős volt, mert abban az időben más könyvtár-féle nem volt a faluban. Úgy beszélték, hogy az I. világháború előtt volt egy falukönyvtár, ami a tanító padlására került és elkallódott. Azt követően az olvasgatni szerető emberek, főképp az asszonyok a putnoki Jókai könyvtárból kölcsönöztek könyvet a csütörtöki piacnapokon. Előfordult, hogy a fonókban is olvastak. A jelenlevő férfiak közül valaki a petróleumlámpa alá ülve olvasott, az asszonynép font, a többiek, a gyerekek is hallgattak. Vásonyné kért bennünket, hogy a szülők és rokonok részére is vigyünk ki könyveket. A kis könyvtár összetétele olyan volt, hogy a felnőttek ebbéli szolgálatát is jól ellátta. Könyvtári kölcsönzés: Ki hiszi, ki nem, a Búzavirág Gárdánál volt ilyen is. Ritka időközökben sor került a könyvállomány községek közötti cseréjére is, még ritkábban a helyben nem található könyvek kölcsönözésére is. A lebonyolítás sajátos módon történt. A kicserélendő könyveket gyalogolva vitték a szomszéd faluba, a közeli Kelemérbe, vagy a távoli Zádorfalvára. Testedzés, játék és sportélet Vásonyné Búzavirág Falugárdájában A fiúkat a kitűzött időben sípszó hívta a gyakorlatokra, játékokra. Ezek Vásonyné ittléte alatt gyakori, távollétében ritkább, de kedvelt együttléte volt a fiúknak. Számukra több alkalommal is rendezett versenyeket játékos vetélkedőket, nótás menetgyakorlatokat. Fiait ösztönözte, hogy tanulják meg és gyakorolják a legénysorban lévő, korosabb fiúk játékát, azok készítését: teke, méta, bige, ördögmotolla, sergettyű stb. Jutalmazta azokat, akik szép munkát végeztek. A serényfalvi fiúk nagyon kérték, hogy a labdarúgást is iktassa be a sportágak sorába. A következő látogatás alkalmával így minden helyi csapat mezítlábas labdarúgófelszerelést, később röplabda-felszerelést is kapott. Ezt követően a hagyományos játékokkal viszonylag kevesebb időt töltöttek. Távollétében a négy falu ifjai barátságos mérkőzésekre is össze-össze jöttek. Csapatba verődve, gyalogszerrel. Csupán a serényfalvi fiúk voltak kivételes helyzetben. Majd mindnyájan kerékpárral bírtak, a többieket csomagtartón, vázon hozták-vitték. A csapatok körmérkőzésen mérték össze az erejüket. Felszerelésük egy-egy labda, trikó és a bíró sípja. A kaput fűzfabot jelezte. A szabályokat nem ismerték. Az ellenfelek egymás hegyén-hátán követték a labda útját, esve-hullva. A gömörszölösiek számára nagy előnyt jelentett a kemény bőrcsizma. Az ellenük cipőben, szandálban vagy mezítláb kiálló szomszéd falubeli fiúkkal szemben. Nem maradt munka nélkül az egészségőr sem, mert el kellett látnia a lerúgott vagy megsérült játékosokat. Az egyéb sportágakban viszont a serényfalviak voltak, akik a többiekkel szemben megközelíthetetlenül magas eredményekkel dicsekedhettek. A serényfalviak a vetélkedők és egyéb sportrendezvények szervezésének mesterei voltak. Egy alkalommal ők rendezték meg a négy falu atlétikai versenyét. Erre Vásonynét is meghívták. A győzteseknek járó díjakról ő gondoskodott, személyesen ő adta át nekik. 713