A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Fischl Klára: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell települése

E típusból vezetik le az éles váll vonalú, ferdén behúzott felsőrészű tálformát,

15 mely a füzesabonyi telepen a III. szinten jelenik meg (SZATHMARI 1990, 65). Durva kivitelű, miniatűr változata látható az 5. kép 2. rajzán. A csonkakúpos testű tál egy, kisméretű példánya került beleltározásra a Megayféle gyűjtésből.

16 A későbbi ásatás során előkerült leletanyag tanúsága szerint e típusra jellemző leginkább a fedöhornyos perem, melynek egy példánya ebből az anyagból is ismert.

17 A másik jellemző tálforma a kihajló peremű, ívelt nyakú, éles vállvonalú, csonkakúpos testű tál.

18 A törésfelületen megfigyelhető, hogy a váll igen gyakran háromszög átmetszetüvé vastagszik a bordaszerű kiugrás miatt. Mindkét közölt darabon megfigyelhető a vállon dupla íves bemélyedés (3. kép 5, 6. kép 3), mely a típus kedvelt motívuma. Az 1966-os ásatásból előkerült leletanyag alapján elmondhatjuk, hogy e bemélyedések mellett a leggyakrabban a váll alulról és felülről is bekarcolt vonalakkal kísért, gyakran rovátkolt, a has fésűzött illetve bekarcolt motívumokkal (cikcakkminta, girlandok) díszített. Ez figyelhető meg a 6. kép 3-as rajzán. A váll másik jellemző díszítése a bemetszett motívum mellett a bütyökdísz, mely főleg alulról keretezett (9. kép 3). E típust Kovács Tibor a kultúra zárószakaszának vezértípusaként írja le, mely már a klasszikus időszakban is megjelenik (KOVÁCS 1984, 240). Több példánya előkerült a Tompa-féle füzesabonyi ásatáson, melynek leletanyaga jórészt a teli Stanczik Ilona által elkülönített III—

II. szintjének felel meg. E tálak oldalán gyakori kimetszett díszítés a leletanyag feldolgozója szerint a telep felső rétegeiben válik gyakorivá és a késő füzesabonyi lelőhelyek leletanyagával mutat rokonságot (SZATHMARI 1990, 80, 82, 18. tábla 1-9). Az erős, bordaszerűen kialakított vállú tálforma nyakának és peremének egyenesre húzásával, illetve a nyak rövidülésével jutunk el az 1930-as ásatásból nem ismert formához, mely az 1966-os ásatás anyagában 11 darabbal képviseli magát. A geleji temető táljainak nagy százaléka e formához tartozik (KEMENCZEI 1979). Külön típusba sorolható a formailag a kihajló peremű, íves nyakú, éles vállú tálhoz hasonló, de általában nagyobb kivitelű, és vállánál belülről nem megerősített tál, mely az 1966-os ásatás tanúsága alapján jóval ritkábban díszített.

19 Válltöredékét a 3. kép 2-es rajzán láthatjuk. Szintén közel áll formailag a fenti típusokhoz a kihajló peremű, ívelt nyakú, legömbölyített vállú, csonkakúpos, vagy gömbszelet testű tál. Általában vékony falú, kisméretű példányai kerültek elő. ° Ritka példánya e típusnak, amikor a perem vízszintesre lett kialakítva és dupla bekarcolt cikcakkmintával díszített.

21 A mély, egyenes peremű, gömbszelet alakú tál már a háztartási edények felé vezet minket, bár ennek a formának is ismert díszített változata (3. kép 4). Az 53.410.85 leltári számú, dupla bekarcolt cikcakkmintával díszített befelé ferdén levágott peremű, gömbszelet testű tál töredéke, melynek peremén négy helyen dupla kihúzott bütyök ül, a füzesabonyi talpas tál párhuzama lehet (SZATHMARI in Press 5. kép 2), bár fenekének kialakítása ismeretlen számunkra. 15 53.410.82 16 53.410.88 17 53.410.87 18 53.410.77; 53.410.83; 53.410.86; 53.410.105; 53.410.111 19 53.410.93; 53.410.109-110. 20 53.410.80 21 53.410.84 70