A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Kováts Kornél: A regéci vár környékének módosult gazdálkodása a 20. századig

közül legfontosabbak a pöfetegek (Lycoperdon), a csiperkék (Psalliota), a tölcsérgombák (Clitocybe), a pereszkék (Tricholoma), az őzlábgombák (Lepiota), a galambgombák (Russula), a kucsmagombák (Morchella) és a tinórúk (Boletus, ezeket a helyiek vargányának is szokták nevezni).

71 Ezeket osztrón szárították, és általában nagyrészt elraktározták télire. Ez volt ugyanis a mogyoróskaiak hagyományos karácsonyi ételeinek az alapja. Állattenyésztés A mogyoróskaiaknál, regécieknél, valamint a két nem hegyvidéki településen is állattenyésztésben a szarvasmarha volt a legelterjedtebb. Utóbbit jelzi, hogy az abaújhegyaljai mikrogazdasági körzet szarvasmarha-állománya mintegy 6000 állatot számlált.

72 A belső terület klímája és természeti adottságai egyébként sokkal jobban kedveznek az állattenyésztésnek, mint a növénytermesztésnek. A falu legelői, rétjei igen alkalmasak az állatok tartására, egyedül a kukorica, mint takarmánynövény termelésének nem felel meg az éghajlat. Híres volt az itteni erős ökör, amellyel fát, sót és szenet is fuvaroztak. Az állományt a harmincas évekig szürke magyar marhák alkották, majd egyre jobban elterjedt a magyartarka és a szimentáli (kb. két évtizeddel később szürke magyar marha már alig volt a faluban). Az ökör igavonó szerepét a ló vette át, míg a magyar tarkával inkább tejtermelésre álltak át. A falu lóállományára jellemző, hogy mindig kisebb volt, mint a szarvasmarháké. Leginkább szállításra és közlekedésre használták, inkább fogatolták, mint hátára ültek. Sportolásra alkalmas lovat nem tenyésztettek. A sertésállomány már jelentősebb volt, mint a lovaké. Ezt az is elősegítette, hogy jó makkoltatásra alkalmas erdők álltak a helyiek rendelkezésére. Az 1960-as évekig a mangalicát tartották. Az itteniek juhászattal is foglalkoztak. A II. világháború után - a falusiak elmondásai szerint - mintegy 250 juhot tartottak. Manapság már nem foglalkoznak juhokkal. A méhészkedéshez a környéken viszonylag jók az adottságok (állítólag a legjobbak az Alföld akácosai után), ennek megfelelően az évi méztermésben is jobbak az alföldiek, de az ittenire sem lehet panasz, amit jelez, hogy manapság a faluban többen is foglalkoznak vele. A baromfitartás is jellemző a falura. Leginkább a tyúkot, kacsát és libát kedvelik. Abaúj-Hegyalján a lótenyésztés leginkább a fuvarosfalvakra voltjellemző, de ezek közé sem Fony, sem Hejce nem tartozott (a néha több mint 100 lovukkal).

73 Emellett a két hegyaljai falu juhállománya sem volt a legnagyobb, amit mutat, hogy nem tartoztak az öt legnagyobb juhlegeltető község közé,

74 bár Fonynak 200 juhnál kevesebbje sosem volt, azért az érdekes, hogy Hejce juhállománya ingadozik a 0 és 500 feletti értékek között.

75 A mogyoróskaiak életében fontos szerepet játszott a vadászat, amelyet jelez, hogy ezt a tevékenységet (talán nem is véletlenül) meg kellett szigorítani a földesúrnak 1701ben.

76 Ezzel a birtokos az illegális prémkereskedelmet akarta visszaszorítani, ugyanis az erdőkben hiúzra, medvére, szarvasra és menyétre is vadászhattak. A puskával történő vadászat csak a világháborúk után terjedt el. A halászat feltételei kevésbé voltak jók, mivel a környező patakok igen aszályos nyarakon napokra kiszáradhattak. 71 Frisnyák S., 1983.63. 72 Frisnyák S., 1995/2,55. 73 Varga G.-né, 1970. 177, 228. 74 Frisnyák S., 1995/2,55. 75 Varga G.-né, 1970. 177, 228. 76 Nagy G., 2000. 42. 701