A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Fischl Klára: Ároktő-Dongóhalom bronzkori tell települése
mintacsúcsok alatt lencsedísszel. A típus a Bóna István által elkülönített Füzesabony C fázisban jelenik meg (BÓNA 1975, 153), a füzesabonyi telepen a III. szinttől ismert, a II. szinttől perem fölé húzott füllel jellemző, a legfelső szinten pedig megszaporodik az alacsony csőtalpas variánsa. (SZATHMÁRI 1990). Cikcakkmintás változatának egyetlen példánya az öregdombi ásatás II. szintjéről ismert (SZATHMÁRI 1990, 72; 66. tábla 12). Figyelemreméltó, hogy egyetlen turbántekercses hasú, éles vállú, hosszú, hengeres nyakú korsó, sőt turbántekercses bögre sem került be a 30-as ásatás során a településről. Az 1966-os ásatás több mint 5000 beleltározott tárgyából 1 korsó, 8 bögre és 3 nagyobb edény oldaltöredékén figyelhettük meg a turbántekercses motívumot. Megállapíthatjuk tehát, hogy a füzesabonyi kultúra egyik legáltalánosabb díszítése ennek a lelőhelynek a leletanyagára nem jellemző. Egy fordított csonkakúp alakú, végig kannelurázott pohár töredéke is ismert az ásatás anyagából (4. kép 1). Hasonlót a tiszafüredi Ásotthalomról ismerünk (BÓNA 1975, Taf. 197/4). AMFORA Az amforák pontos formájára nincs adat az itt közölt leletanyagból. Gömbösebb, vagy nyújtottabb hasú, profilált vállú, hosszú, hengeres, vagy enyhén ívelt nyakú edények voltak, egyenes vagy kihajló peremmel. Általában a nyak, a váll és a has zónája díszített, igen gyakran spirálbütykökkel (2. kép 5) 9 vagy íves kannelurákkal és bekarcolt vonalakkal keretezett bütykökkel. 10 Amennyiben a váll nem profilált, körbefutó vonalakkal és ezekhez alulról csatlakozó sraffozott háromszögekkel 11 , vagy gazdagabb mintakombinációval díszített (4. kép 3). Az edénytípusra jellemző a vízszintesen szélesen kihajló, igen gyakran körbefutó bordákkal, kannelurákkal és bekarcolt vonalakkal díszített perem (4. kép 6). TÁL A korsók és a bögrék mellett a kultúra kronológiailag is jelzőértékü tárgytípusa a tál. A füzesabonyi kultúra táljainak két alapvető típusát határozta meg Bóna István: a behúzott peremű, gömbszelet alakú és a szélesen kihajló peremű, ún. svédsisak alakú tálét. E mellé társul a csonkakúpos testű, egyenes peremű általános forma. Bóna szerint a két fő típus a kultúra C fázisában területileg is elkülönül egymástól. Míg délen a svédsisak forma a kedveltebb, addig északon a behúzott peremű forma terjed el inkább (BÓNA 1975, 152-153). Az ároktői 1930-as leletanyagban svédsisak alakú tál töredékét nem találtuk meg. A jobban vagy kevésbé behúzott peremű gömbszelet vagy csonkakúpos testű tál számos példánya került beleltározásra. 12 Díszítetlen változata mellett gyakori a has zónájának díszítése, keretezett bütykökkel (3. kép 3), 13 hason ülő általában hosszúkás bütykökkel (3. kép 6), bekarcolt íves vonallal határolt fésűzött felületekkel (3. kép 1; 6. kép 5), perem alatti ferde bordával. 14 A perem alatt kis szalagfül ülhet (3. kép 1), de átfúrt bütyökfület is megfigyelhetünk (3. kép 6). 53. 410.57; 53.410.70. További négy, hasonlóan díszített töredék került beleltározásra az 1966-os anyagból. 9 53.410.71 10 53.410.75 11 53.410.106; 53.410.175 12 53.410.76; 53.410.81; 53.410.90; 53.410.217 13 53.410.75 14 53.410.221 67
