A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Irén: „Álljunk illően, álljunk félelemmel!” Az állás, ülés és térdelés szokásai a magyarországi görög katolikus vallásgyakorlatban

alatt és a Miatyánk imádkozása közben. „Hódolatunk jeléül ez ének alatt állni szoktunk" vagy „Hódolatunk és áhítatunk jeléül állva énekeljük" magyarázatokkal látta el a szerző ezeket az utasításokat. A mai magyar görög katolikus vallásgyakorlatban nincs pontosan szabályozva, hogy mikor kötelező fölállni, és mikor lehet leülni vagy ülve maradni. Általános gyakorlat a szentmisén, hogy a misekezdő áldást állva fogadják a hívek, aztán leülnek. Minden templomban felállnak a hívek kisbemenetkor, nagybemenetkor, a Hiszekegy, az Istenszülői ének és a Miatyánk imádkozásakor, az Evangélium olvasása alatt, valamint a záró áldáskor. Ezen kívül vannak olyan templomok, ahol az áldozási imát is állva mondják és az áldozás egész ideje alatt állva maradnak. Sokfelé elterjedt gyakorlat, hogy az áldozási imát térdepelve mondják, és csak azok állnak föl az ima végeztével, akik áldozáshoz járulnak, a többiek visszaülnek a helyükre. Ebből adódik az a keleti liturgiától teljességgel idegen gyakorlat, hogy miközben a pap a szentségekkel kijön a szentélyből a hívek közé, sokan nem állnak föl, hanem ülve maradnak. Egyedi helyi szokásnak tekinthető, hogy vannak olyan templomok, ahol a nagy ekténiák között elmondott alkalmi szándékra szóló könyörgésnél felállnak, pl. halotti misén a családtagok, akiknek az elhunytjáért könyörög a pap. Templombúcsú ünnepén a búcsún részt vevőkért mondott könyörgés ideje alatt az egész templom feláll például Tímárban.

25 A Magyarország területén kívüli görög katolikusok körében nem végeztem rendszeres gyűjtőmunkát, de volt alkalmam néhány közösség szertartásán részt venni Kárpátalján és Felvidéken is. Kárpátalján, Salánkon a mise kezdetétől a kis ekténia végéig állnak a hívek, ami Magyarországon nem szokás. Eltérő még az is, hogy a Triszágion, vagyis a Háromszor szent ének alatt is állnak. Ez valószínűleg annak is tulajdonítható, hogy Kárpátalján a görög katolikusok szorosabb együttélésben vannak az ortodoxokkal, és bizonyos keleti vallásgyakorlati formák, így a liturgián való állás szokása jobban megmaradtak, mint Magyarországon, ahol a görög katolikusok római katolikus, ül. protestáns közegben élnek. De nem volt ez idegen a magyarországi gyakorlattól sem. Egy 1944-ben, az ózdi egyházközség számára kiadott Liturgia szöveg részletesen jelzi a leülés, felállás és térdelés alkalmait. A nyomtatott szöveg előírása szerint a Háromszorszent éneklése alatt állni kell, tehát egy mai, kárpátaljai gyakorlattal egyező szokást rögzít. A szöveg előírásaiban ugyanakkor több helyen ceruzás bejegyzés és áthúzások jelzik, hogy a szöveg használója az aktuális gyakorlathoz igazította a szöveget. így lett áthúzva ez az előírás is. Nem megállapítható, hogy a tényleges 1944-es vagy a későbbi gyakorlathoz igazodva. A felvidéki magyar görög katolikusok körében hasonlóképpen a magyarországihoz nincs egységes gyakorlata az állásnak és ülésnek, illetve a felállásnak és leülésnek. A Kassai Görög Katolikus Egyházmegye magyar esperesi kerülete évente négy alkalommal megjelenteti a Kelet Világossága című lapját. A 2001. húsvéti számban felhívják erre a figyelmet és közlik a követendő előírásokat.

26 23 Demkó 1930. 24 Ivancsó István Görög katolikus szertartástan című könyve, amely teológusok és hittanárok számára készült tankönyv, felsorolja a liturgia azon részeit ahol állni kell, ez azonban nem jut el a hívek széles köréhez. Ivancsó 2000. 25 Puskás László atya Kálmánházán végzett szentmisét Romzsa Tódor boldoggá avatásáért. Amikor a vértanú püspökért mondta a könyörgeseket, a templomban lévők felálltak. Puskás László gör. kat. lelkész szóbeli közlése. 1999. 26 L. Függelék I. 666