A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Irén: „Álljunk illően, álljunk félelemmel!” Az állás, ülés és térdelés szokásai a magyarországi görög katolikus vallásgyakorlatban

Jel.3.21.). Az egy asztalhoz ülés például bizalmas kapcsolatot fejez ki az együttlévők között. Hasonlóan az imában is meghitt kapcsolatot fejez ki az ülés azzal, akihez imádkozik. A keresztény liturgia kialakulása során az egyház intézményesülésével egyre inkább elkülönül a pap ill. egyházi személyek feladata, funkciója. A közösségen belüli eltérő státus kifejezője például, hogy a pap ill. egyházi személyek a szertartás bizonyos részei alatt ülhetnek, amely azt hivatott kifejezni, hogy hatalmuk Istentől való. A keleti és nyugati egyházban egyaránt máig megmaradt az a szokás, hogy az apostoli szakasz olvasásakor a pap ül, jelezve, hogy egy sorba tartozik az apostolokkal. A helyes ülés segít megtalálni az egyensúlyt az aktivitás és passzivitás között, de az imádkozó nem feledkezhet meg arról, hogy Isten jelenlétében van, ezért helytelen keresztbe vetett lábakkal, hanyagul támaszkodva ülni. Mást jelent Isten előtt ülni, mint otthon a karosszékben. Ez a tapasztalat fejeződik ki abban, hogy a régiek úgy formálták a padokat, hogy ne kényelmesen lehessen benne ülni, hanem egyenesen, összeszedetten.

16 A nyugati egyházban a 14-15. században kezdenek elterjedni a közösségi ülőpadok, ettől korábban jelentek meg a csak a klérus számára elhelyezett padok,

17 amelyek jelezték az egyháziak kiváltságos helyzetét. Kezdeti időben azonban ők is csak az olvasmányok alatt ülhettek le, míg a hívők végig álltak. Az ülőpadok megjelenésével kezdődően lett külön jelentéstöbblete az állásnak. A keleti egyházban az állás máig megmaradt az imádság alapvető testhelyzeteként papok és hívek körében egyaránt. A keleti ortodox templomokban nincsenek ülőpadok, csupán a templom oldalfalai mentén, körben elhelyezett sztaszédiák. Ezek az ún. állószékek, amelyek magas háttámlával és karfával rendelkeznek, ezekbe be lehet állni, és a karfára, ill. az általában lehajtható keskeny ülőkére támaszkodva, félülő helyzetben lehet megpihenni a hosszú szertartások alatt. A magyarországi görög katolikus templomokban a 19. század folyamán általánossá vált a római katolikus templomokéhoz hasonló térdeplővel ellátott ülőpadok behelyezése. A régi álló imádkozó testtartásra emlékeztető berendezési tárgyak néhány görög katolikus templomban töredékesen megmaradtak. Az állószékeknek a magyarországi görög katolikusok körében kétféle elnevezését találtam: sztaszédia és stallum. Tokajban, Tiszavasváriban, Érpatakon láttam egy-egy ilyet, de már használaton kívül. A magyarországi görög katolikusságon belül a valamikori nagyváradi egyházmegyéhez tartozó egyházközségek Trianon után Magyarországon maradt közösségeinek templomában még láthatók a templom egészét betöltő stallumok, helyi elnevezéssel sztaszédiák, de kiegészülve templomi padokkal. Bedő, Nagyléta görög katolikus templomaiban máig megmaradtak a templom falai mentén körben elhelyezkedő sztaszédiák, amelyeket a közösség hagyományai által meghatározott rend szerint használnak is. Nyíracsádon - a templom belső festésének felújításával egy időben - a régi stallumok mintájára újakat készíttettek, és ezeket használják is. Ennek ellenére a görög katolikus templomokban is általánossá vált az ülő testhelyzet. A régi templomi padoknak sajátos jellemzője volt, hogy háttámlájuk nem hátra dőlt, hanem alig észrevehetően előre, vagy a függőleges háttámla tetején a mögötte lévő padsor felső lapja előrenyúlt annyira, hogy nem tette lehetővé a kényelmes hátradőlést. Ezek 15 Uo. 335. 16 Uo. 338. 17 Theologische Realenzyklopadie 1983. 153. 664