A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

3-5. kép ablaksorozat a művészet fontosságát, művelésének követelményét fogalmazta meg. A virágot ápoló, jelképes tartalomra utaló nőalakkal - amely az emberi és a növényi élet közötti szecessziós párhuzamon alapul, és számos, mind hazai, mind külföldi művész munkásságában felbukkan - Nagy Sándor más művein is találkozunk, s véleményünk szerint ez a „művészet-virág"-, művészetápolás-gondolat ismétlődik a Békássy emlékére tervezett képsorozaton is. A tábla két szélső függőleges sora kompozicionálisan is a Nemzeti Szalon egykori ablakait idézi. Az alakok fölé hajló stilizált virág ápolói jelen esetben csak részben nőalakok; az allegóriát a „magvető" Békássyra vonatkoztatva módosul a szecessziós motívum. A „művészet virágát" őrző bal felső férfialak körül ugyan csak néhány szó olvasható ki tisztán a kísérő szövegből, de ezek alapján - kulcsszavak lévén - biztonsággal azonosítható a virágápolás-gondolattal összevágó, idézett verssor: „S lelkemben bár ezer virág / Még virul, / Képzeletben már a rózsa / Szirma hull"

33 (7. kép). E strófa éppúgy az 1916-ban kiadott verseskötet „Vívódások" című ciklusából való, mint a következő (a felső sorban a középső) képhez tartozó sorok: „Örökké változom, / Mindegyre más oltárnál áldozom".

34 A „Változom" című vers kezdő soraira nagyon is érthetően esett Nagy Sándor választása. A költeményben megfogalmazódó „vándorlok és közben változom"-, „örökké kutatok"-gondolat közel áll ahhoz a Nagy Sándor-i mentalitáshoz, amely már 1902-ben, a „Tovább..." című négydarabos rajzsorozatban is megnyilvánult.

35 Békássy 33 „Ez a világ", Békássy F., 1916. I. 9. 34 „Változom", Uo. 5. Nagy Sándor az első szó tekintetében - bizonyára figyelmetlenségből - eltért a szöveghüségtől („Mindegyre változom..."). 35 MNG Ltsz.: 1902-734/a-c. 602