A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

Békássy költői tehetségét itthon elsőként Babits Mihálynak volt alkalma megismerni. A Babits-rajongó ifjú 1914-ben, még Cambridge-ből küldte el neki néhány versét véleményezésre.

9 Babits a levélre tudomásunk szerint nem válaszolt, és később élőszóban sem állt módjában jó tanácsokkal ellátni rajongóját, mert a meghívásnak - amelyet Békássy nagynénjétől kapott, s amelynek célja épp a harctérre készülő fiatalember és Babits összeismerkedtetése lett volna - nem tudott eleget tenni.

10 Békássy halála után nem egészen két hónappal a Nyugat hasábjain Babits emelkedett hangú, terjedelmes esszében emlékezett meg a fiatal költőről, mint „minden lehető és valószínű és nem ismert és fel nem ismert csiravesztésünknek" jelképéről." Verseit, prózai munkáit és műfordításait a kegyeletes család 1915 és 1917 között több kötetben adta ki - ezek révén történt meg a rövidre szabott életmű valódi megismerése és értékeinek felfedezése. Az első kötet, amely 1915-ben, Babits írása után, épp a babitsi „gyászbeszéd" utolsó mondatának költői képét idéző címmel („Elmerült sziget") jelent meg, Tóth Árpád elismerését is kivívta. „Mivé fejlődhetett volna a nagyrahivatott ifjú, ki tudja?" - teszi fel a kérdést a Nyugatban megjelent kritikájában.

12 Békássy hátrahagyott írásait közreadó következő, dupla kötet 1916-ban „Fantáziák és gondolatok" címmel látott napvilágot, első kötetében verseket, másodikban prózai müveket egybegyűjtve. Ez utóbbi, prózai gyűjtemény kvalitásai Kosztolányi Dezsőt is elismerő szavak írására ösztönözték.

13 1917-ben került sor a következő, egyben utolsó Békássy-kötet megjelentetésére, a hátrahagyott írásoknak magyar és angol írókról, irodalmi művekről szóló tanulmány- és jegyzetgyűjteményét közreadva.

14 Ugyancsak 1917-ben jelent meg a Nyugat folyóirat kiadásában Babits Mihály „Irodalmi problémák" című kötete, amely a magyar irodalomról írt, korábban már publikált tanulmányainak adja válogatását. A többek között Vörösmartyról, Petőfiről, Aranyról értekező írások között helyet kapott a Békássyt elsirató 1915-ös esszé is, amelynek újraközlését minden bizonnyal Babitsnak Békássy megítélésében időközben beálló véleménymódosulása indukálta.

15 A „B. F. huszárönkéntes: elesett az északi harctéren, 1915 június" című publikációban a B. F. monogram az 1915-ös megjelenéskor még nem került feloldásra. A csak nevének kezdőbetűivel jelölt, anonimitásban tartott háborús áldozat - mint ahogy arról már szó volt - az értelmetlen háborúban elpusztult ígéretes fiatalok emblémájává vált. Békássy költészetét illetően - az addig ismert versek alapján - Babits óvatosan fogalmaz: „A versek nem voltak teljesen érettek...", „Kissé ködös még ez a páthosz...", mindazonáltal sokra becsüli a versek lendületét, finom ízlését, nemes konzervativizmusát. Az esszé két évvel későbbi újraközlésekor, a hozzá írt jegyzetben a monogram rejtélye immár megoldódik, s Babits - hivatkozva is az időközben megjelentetett Békássy-kötetekre - így fogalmaz: „Mondhatom ma már, amit e cikk írásakor még nem mertem: Békássy, ha élve marad, a legnagyobb magyar költők egyike lehet".

16 9 A verseket kísérő levél: OSzK Fond Hl/258. Közli: Gál /., 1976. 943.; részleteiben közli: Sípos L. (szerk.), 1999.253. 10 Békássy Elemérné levele Babits Mihálynak, 1915. február 10. OSzK Bh. Fond III/254. Közli: Gál /., 1976.942. 11 Babits M., 1915. [2

TóthÁ., 1916. 377. 13 Kosztolányi D., 1917. 14 Békássy F., 1917. 15 Babits M., 1917.269-277. 16 Uo. 285. 598