A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Pirint Andrea: Nagy Sándor eddig ismeretlen üvegablakterve a Petró-gyűjteményben

NAGY SÁNDOR EDDIG ISMERETLEN ÜVEGABLAKTERVE A PETRÓ-GYŰJTEMÉNYBEN PIRINT ANDREA 1977-ben, Petró Sándor miskolci műgyűjtő halálával a felbecsülhetetlen értékű képző- és iparművészeti magángyűjtemény jelentős része a Herman Ottó Múzeum kezelésébe került. A többségükben névhez köthető alkotások gazdag kollekciója mellett, egy kisebb számú tárgycsoport mestereinek kilétét bizonytalanság övezi. Ismeretlen festő munkájaként került nyilvántartásba az az üvegablakterv is, amely jelen tanulmány tárgyát képezi,

1 és amelynek alkotójaként Rippl-Rónai József neve éppúgy felmerült, mint a magyar szecessziós formanyelv másik - üvegablakokat is tervező - képviselőjéé, Nagy Sándoré (1868-1950). Mára minden kétséget kizáróan bizonyossá vált, hogy a kilenc, alul-felül szövegtükörrel kísért képecskéből álló kompozíció a gödöllői művésztelep mértékadó egyéniségének életművébe tartozik (1. kép). A fekete - a napfény hatására ma már inkább szürkének ható - kartonnal paszpartuzott tábla hátoldalán figyelmes vizsgálatkor kivehető a jellegzetes szignó nyoma (2. kép). Az „N" betű egyik szárán ívelő „S" és az ellenkező oldalon tekeredő „L" Nagy Sándor és a munkában, magánéletben egyaránt hű társ, feleség, Nagy Sándorné Kriesch Laura 1904-től használt közös szignója. Üvegablaktervünk Nagy Sándor nevéhez köthető, minthogy a közösen használt szignónak mindig a bal oldalra rajzolt betűje -jelen esetben „S", azaz Sándor -jelöli a házaspárnak az adott munkában fő- vagy éppen kizárólagos szerepet játszó tagját.

2 A szövegtükrök kézírásos feliratai - összehasonlítva azokat Nagy Sándortól származó, kézzel írt levekkel - ugyancsak a férfitól származnak. Arra nézve, hogy a miskolci színvázlat bizonyosan üvegablakhoz készült, nemcsak a kompozíció felismerhető műfaji sajátosságai szolgálnak bizonyítékul, de a minden kétséget kizáróan üvegablakokhoz készített vázlatokkal való rokonsága is. Nagy Sándor életművének egyik csúcspontját jelölik a marosvásárhelyi Kultúrpalota külső és belső díszítésére tervezett monumentális munkái. E vállalkozás során születtek üvegfestészetének talán legkiérleltebb remekei: Budai Ilona, Salamon Sára, Kádár Kata, Júlia szép leány történetét elbeszélő hármas osztású ablakai (1912-1913). Az ezekhez készített színvázlatok mind stiláris szempontból, mind az anyag, a technika, a szövegtükrös megoldás, de a paszpartu metszésének tekintetében is „édestestvérként" fogadják maguk közé a miskolci vázlatot.

3 Üvegablaktervünk azonban egészen más ösztönzésből született, mint a magyar népművészeti értékeket, balladai örökséget továbbéltető munkák. A kompozíció gyújtópontjában elhelyezkedő képmező sírhelyet asszociál. A keresztfán ma már csak alig - olvasható évszámok („1893-1915"), az előtér kegyeletteljesen égő gyertyasora, s a középtérben a gyász fájdalmával térdre boruló figurák között ívelő feliratos szalag („BÉKÁSSY FERI") - a képsorozat sajátos emlékmű-jellegét tükrözik. ' Tempera, akvarell, tus, papír, 307x185 mm, a képmezők mérete egyenként 70x30 mm, Ltsz. P.77.198. 2 Geller K., 2003. 27. 3 Budai Ilona, színvázlat, 1912., Kádár Kata, színvázlat, 1912. - mindkettő: tempera, tus, toll, akvarell, papír, 280x250 mm, Gödöllő, Nagy Sándor-ház. Ezúton mondok köszönetet Őriné Nagy Cecíliának, a Gödöllői Városi Múzeum munkatársának a tanulmány megírásához nyújtott önzetlen segítségéért. 595