A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Mizser Lajos: Helynévmagyarázatok – 1248

Borsod megye a) Katapán végrendelete alapján az egri püspökségnek ítélt helynevek: Bagach [bagács]: Ekkor fordul elő először. Nevének eredetét illetően két feltevés van: 1. Szláv eredetű személynév. Itt kell megjegyeznük, hogy a magyarban igen gyakori a puszta személynévi eredetű helységnév. A szláv nyelvekben kizárólag képzős alakokban fordulhat elő személynévből származó helységnév. Tehát Bogács esetében a névadás formája csakis magyar. 2. A bogáncs növénynév bogács-bagács alakváltozatból származik a falu neve, azaz jellegzetes növényzete alapján nevezték el. Ez a valószínűbb, hiszen a személynév Bagács alakja nem mutatható ki. Még két Bogács helynév fordul elő: 1. A Doboka (1876 után Kolozs) megyei Kisbogács, román nevén: Bágaciu, 2. Szászbogács: Meggyesszék, 1876 után Kisküküllő megye, németül: Bogeschdorf, románul: Bágaciu. Valamennyi változat a magyarból való, a németben utótaggal ellátva. Balauelge [bálavelgye]: Az előtag eredetileg a Tárnokbála felé vezető völgyet jelölte. Ma is ismerik: Tárd határában lévő Bála-völgy őrzi az emlékét. Nem tévesztendő össze a Répáshuta határában lévő Balla-völggyel. Bozyasheg [bozjáshegy]: Olyan hegy, amelyen feltűnően sok bodza termett. A bozjából szabályos hangfejlődéssel lett bodza. Ma is ismert Cserépfalu (Bodzás-tető, Bodzás-rét) és Kacs külterületén (Bodzás-lápa. Bodzás-rét, Kis- és Nagy-bodzás). Borsod-Borsad: A Borsod forma a megyét, a Borsad pedig a névadó várat jelöli. Finom megkülönböztetés. Mindkettő puszta személynévre megy vissza, nyilván az első ispán nevére. Cherep [cserép]: Ez is első adatolás. Puszta személynévi eredetű községnév. Sajnos Cserépfalu monográfiájának francia, lengyel és német rezüméiben - nem tudom, hogy ki fogalmazta meg magyarul - nem ez szerepel, hanem megismétli Borovszky naiv elképzelését, hogy „nevét a környéken található cserepektől vette". Hulladékból, szemétből nem válhat helységnév. A megfogalmazónak tehát sem nyelvtörténeti, sem történelmi ismeretei nem voltak, sem nem olvasta el a község nevét megmagyarázó részt. Egykor Zaránd megyében volt egy Cserép-Cserépegyház nevű helység, ma csak egy tanya a romániai Arad megyében. Forkosku [forkoskü]: A farkas köznév vagy a Farkas személynév + kő 'szikla, sziklás kiemelkedés' összetételből keletkezett. A környéken több helyen is előforduló elnevezés (pl. Noszvaj), de a leírás alapján könnyen lokalizálható. Ma Cserépfalu (Farkas-kő, Farkas-kő-völgy, Kis-Farkas-kő), illetve Cserépváralja (Kis- és Nagy- Farkaskő) határához tartozik. Fyuzerku [füzérkü]: Általában a füzér 'felfűzött tárgyak sora' + kő összetételből szokásos magyarázni. Első helyszíni látásra valószínűnek is látszik. Csakhogy más helyütt is vannak hasonló alakulatok, mégsem nevezik sehol sem Füzér-kőnek. Inkább valószínűbb, hogy a Hosszú-völgy felől (közvetlenül a Füzér-kő alatt) folyó, a Hórpatakba torkolló Füz ere nevű ma már csak kis vízfolyás volt a névadó, azaz: a Füz-ér fölött magasodó szikla. E feltevésnek csak az a hibája, hogy a Füz-ér a régiségből nem mutatható ki (igaz, a Hór-patak is csak a XVI. századból), de ettől függetlenül nevezhették így. Hegus [hegyüs], azaz hegyes. Ma: Hegyes-halom, Cserépfalu és Cserépváralját elválasztó kiemelkedés, még ma is igaz az 1248-as leírás: „ad rotundum montem", hiszen ez az alakja nem változott meg. Kach [kacs]: A környék legrégibb helységeinek egyike. Megemlíti Anonymus is Casu [kasu] formában. Ebből vált szabályos hangváltozásokkal IV. Béla korára a ma is 556