A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Veres László: Az üvegmüvesség történetének kutatása

vagy ha úgy tetszik prekoncepciójának bizonyítékául szolgálnak önkényes válogatással. Holott már az 1960-as években bőséges tárgyi leletanyag támasztotta alá a kolostorok által alapított és piacra is termelő üzemecskék létét. A Magyar üvegművesség című öszszegző mü nagy hibája még az is, hogy írója átvett, kritikai elemzés híján téves irodalmi adatokból próbált képet alkotni az egyes üvegkészítő üzemek történetéről, s mindezt igen nagy hibaszázalékkal, hiányosságokkal téve. A Kárpát-medence területén működő üveghuták termékeit nem tanulmányozta, csupán csak mazsolázgatott köztük a magas művészet szempontjainak megfelelően. Következésképpen nem sikerült megteremteni az úri üvegek és a rusztikus vagy parasztüvegek összhangját még elégséges szinten sem. Borsos Béla A magyar üvegművesség című monográfiájának alapvető érdeme az, hogy újból az érdeklődés középpontjába állította művészetünk ezen ágát és ipartörténetét. Felkeltette a külföld érdeklődését is, és a szakemberek számára kijelölte az új kutatási feladatokat. Újabb és újabb monográfiák megszületését segítette elő. Ezek azonban - helyesen - már nem a magyar üvegművesség átfogó bemutatását tűzték célul, hanem behatárolt témakörök, részletkérdések sokirányú körbejárását, beható vizsgálatát. Az 1970-es évektől napjainkig terjedő időszak lényegében Borsos ihletésére született nagy mennyiségű publikációi részletes áttekintése után az eredmények, a kutatások tendenciái jól megragadhatóak. Borsos tárgyközléseinek hiányossága több múzeumi szakembert késztetett arra, hogy az üveggyüjteményük kiemelkedő darabjait szakszerű leírásokkal, kormeghatározásokkal közreadják. Az Iparművészeti Múzeum üveggyűjteményét szólaltatta meg Katona Imre és Varga Vera.

18 Debrecen, Miskolc és Sárvár muzeológusai ismertették gyűjteményeiket egy több mint 1500 műtárgyat felvonultató közös kiállításuk kapcsán.

19 Hasznos ismertetések készültek szlovákiai és erdélyi üveggyűjteményekről is. A tárgyi emlékanyag egyre szélesebb körű megismertetését szolgálták a különböző kárpát-medencei üveghuták történetét bemutató feldolgozások is.

20 Takács Béla A Zempléni-hegység üveghutái és a Parádi üvegművészet című kismonográfiája, valamint Eri István Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez című közleménye Borsos Béla átdolgozott müve megjelenése előtt születtek meg.

21 Az eredmények ismertek voltak a kiemelkedő monográfiaíró előtt és részleteiket hasznosította is. Amikor az egyes tájegységek üvegmüvességét bemutató kismonográfiák megszülettek, nyilvánvalóvá vált az a megállapítás, hogy „...alig van ipartörténetünknek olyan ága, ami jobban hiányolja a részletkutatás eredményeit, mint a magyar üveggyártás története". Takács Béla és Eri István példáját és módszereit követve kutatók tucatjai kezdtek tárgyi gyűjtésbe, az üvegtárgyak elemzésén alapuló és addig nem ismert levéltári kutatásokból származó adatok feldolgozásába. így többek között a Bükk, Nógrád megye, Zala, Kelet-Magyarország, Székelyföld, Dél-Erdély, Északnyugat-Felvidék, Temesköz vidékének üvegiparáról és művészetéről születtek feldolgozások. Egy nagyobb tájegység üvegmüvességének összegzését jelentette Bunta Magda és Katona Imre Az erdélyi üvegművesség című könyve. Ez utóbbi igen jelentős alkotás lényegében Borsos Béla monográfiája hibáinak is leképzése. Ez viszont érthető, hiszen a szerzők nem férhettek a szükséges levéltári forrásokhoz, megállapításaik egy részét politikai akarathoz kellett igazítani, és a tárgyi emlékek összegyűjtése sem történhetett akadálymentesen. 18 Katona /., 1974., 1978.; Varga V., 2000., 2002. 19 Dabóczy D.-P. Szalay E.-Veres L, 1988. 20 Pl. Strelec, J. K. 1992. 21 Takács B., 1966., 1970.; Éri I., 1966. 143-180. 22 Bunta M.-Katona /., 1983.; Bunta M., 1980. 219-240. 544