A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Veres László: Az üvegmüvesség történetének kutatása

őrzött kincse.

9 Ugyancsak a velencei üvegművészet kimagasló termékei az ún. Bártfai kelyhek, amelyekből 5 példányt a bártfai Sárosi Múzeum és egy-egy példányt a Kassai Keletszlovákiai Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A színtelen, áttetsző üvegből készült, körte idomra emlékeztető kupájú kelyheken a kupa elő- és hátoldalán Bártfa város címerét magasba emelő angyalok színes zománccal festett képei láthatók.

10 A múzeumi gyűjteményekben őrzött középkori magyar üvegek első példányának talán az a két üvegcse tekinthető, amelyeket 1885-ben Schatz Róbert ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak." A kis üvegek a budavári bécsi szerzetesek házánál kerültek felszínre. A 20. század elejétől örvendetes módon egyre gyarapodott a múzeumok középkori üveganyaga. Köszönhető ez az egykori királyi városokban folyó régészeti feltárásoknak és az egykori királyi várak (Buda, Visegrád, Diósgyőr), nemesi kastélyok, udvarházak helyszínén elindult kutatásoknak. Igaz, hogy az üvegleletek többsége töredék, de mindenképpen alkalmasak arra, hogy a középkori üvegtípusokat meghatározhassuk, rekonstruálhassuk. A leletek segítségével következtethetünk a korszak üvegmüvessegének színvonalára, az európai művészi áramlatok befolyására vagy attól való függetlenségére. Az üvegmüvesség történetét kutató és feldolgozó tudományos munka a múzeumok mindenkori gyűjtemény gyarapító tevékenységének tükörképe. Ez természetes, hiszen az üvegtörténet egy olyan tudományágat képvisel, amelyben az írott források feltárása és a termelés végeredménye, a tárgy vizsgálata egymástól elválaszthatatlanok. A magyar üvegmüvesség történetét bemutató monografikus feldolgozások pillanatnyi állapotot rögzítenek abban az értelemben, hogy az írott források egy adott korszakban létező tárgycsoporttal kapcsolódnak össze. A magyar üvegmüvesség útkeresésének időszakában, a nagy kísérletezés Giergl Henrik, Pontotsek Leo Valentin és Sovánka István nevével fémjelzett periódusában születtek meg az első üvegiparunk történetével foglalkozó monografikus feldolgozások, Bárdos József és Telkes Simon munkái.

1 Ezek úttörő jellegűek, hiszen nem támaszkodhattak jelentős előtanulmányokra. Bárdos inkább az emlékezetben élő közelmúlt és a jelen forrásaira támaszkodott és a rohamosan gazdagodó Iparművészeti Múzeum üvegkollekciójára építve tehetett kísérletet a 19. századi iparművészeti tendenciák meghatározására. Telkes Simon pedig a magyar üvegipar helyzetét mutatta be iparstatisztikai adatok felhasználásával. Pillanatnyi állapotot tükrözött Wartha Vince munkája is, amely a millenniumi kiállításokon felvonultatott kortárs iparművészeti alkotások bemutatásának szentelt különös figyelmet. Az üveg történetének vázlatos ismertetése és a magyar emlékanyag reprezentánsainak felsorakoztatása csupán szemléltető eszközül, keretül szolgált a lényegi mondanivalóhoz. Az első szakszerű és igazán értékes feldolgozás készítője Divald Kornél volt.

13 Az első világháború előtt Az iparművészet könyvében megjelent tanulmánya az egyetemes üvegművészetbe ágyazottan taglalja a magyar üvegipar történetét. Ennek megfelelően sorakoztatja elő a létező művészi alkotások legszebb példányait, formai és díszítménybeli sajátosságaikat elemezve és összehasonlítva az európai rokon vonásokat mutató emlékanyaggal. A munkában már megjelennek előttünk a legjelentősebbnek vélt üveghuták, köszönhetően, hogy a szerző építhetett Takáts Sándor, Kárffy Ödön, Kemény Lajos és Tagányi Károly levéltári kutatásokon alapuló feldolgozásaira is.

14 Az ő részletkutatási eredményeikből, adatközlése9 Ipolyi A., 1876.486. l0

Myskoszki V., 1879-80. II. 89. 11 Rudovics A., 2002.465. 12 Bárdos J., 1886.; Telkes S., 1895. 13 DivaldK., 1912.329-378. 14 Takáts S., 1900.; Kárffy Ö., 1902. 276-284.; Kemény J., 1906. 188-189.; Tagányi K., 1900. 542