A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Csíki Tamás: A néprajz- és történettudomány kapcsolatának problémái a dualizmus időszakában és a két világháború között

A NÉPRAJZ- ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNY KAPCSOLATÁNAK PROBLÉMÁI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT CSÍKI TAMÁS A néprajz- és történettudomány vagy még inkább a társadalomnéprajz és a társadalomtörténet dualizmus kori és két világháború közötti kapcsolatának, e kapcsolat lehetőségeinek számbavétele számos nehézségbe ütközik. Egyrészt mert a társadalomnéprajz fogalmát a mai napig tartalmi-tematikai bizonytalanság lengi körül, ami tág teret enged az eltérő értelmezések, illetőleg a kutatói gyakorlat számára.

1 Emellett bár az etnográfián belül a két világháború között a társadalmi látásmód vagy a társadalomvizsgálatok megjelenéséről vannak adataink, ennek módszertani megalapozása csupán szórványosan történt meg. Végül a hazai néprajz tudományos fejlődésében hosszú ideig háttérbe szorult az etnológiai és antropológiai szemlélet, ami az említett elméleti-metodológiai kereteket is kijelölhette volna.

2 Másfelől azért nehéz e kapcsolatról szólni, mivel a két világháború közötti magyar történetírásban ugyancsak kevesen voltak, akik programszerűen eljutottak a társadalomtörténet definiálásához és eszerinti műveléséhez. Ez jószerivel önálló stúdiumnak sem minősült, ráadásul az interdiszciplinaritás lehetőségével a szakmásodás eltérő fázisaiban járó néprajz- és történettudomány is csupán szórványosan élt. A továbbiakban mégis azt igyekszünk vázolni, melyek voltak azok az eszmei-ideológiai célkitűzések, valamint tudománypolitikai elvárások, amire a dualizmus időszakában, majd az első világháború után mindkét tudományágnak reflektálnia kellett, s ami a kezdeti merev határokat valamelyest feloldva, a közeledés lehetőségét is felvethette. Ezt követően e kapcsolat intézményes feltételeinek megjelenéséről szólunk, ami pl. az egyetemi oktatásban, folyóiratok alapításában vagy a szakmai-tudományos közéletben realizálódhatott. Végül - mindezzel összefüggésben - néhány szerző és munka említésével, a tematikai, illetve a szemléletimódszertani inspirációk lehetőségét s ennek néhány ellentmondását kívánjuk illusztrálni. A kultúr- és államnemzeti alternatíva ütközése Az aligha kétséges, hogy mind a néprajz, mind a történetírás állandó kölcsönhatásban állt, folytonosan reflektálta az egyes történeti periódusok tudománypolitikai törekvéseit. A hazai néprajz alapjai a reformkorban alakultak ki, amikor a szellemi életben a nyelv, az etnicitás és a kultúra problematikája került előtérbe. Azaz a néprajzi gondolkodást - miként Közép-Kelet-Európa más területein - a romantika ösztönözte, aminek számos következménye lett. Elsőként, az etnográfiának meghatározó szerepe volt a népköltészet, tágabb értelemben a néphagyomány, a népi kultúra felfedezésében, sőt abban is, hogy kísérlet történt a népi műveltség beemelésére a nemzeti kultúra meglehetősen szűk és exkluzív terrénumába.

3 Ugyanakkor ez nyomban a nyelv, etnikum, kultúra, 1 Niedermüller P., 1992. 362-363. 2 Keményfi R., 2003. 575. 3 KósaL., 2001.37-48,71. 525