A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Nándor-Szalipszki Péter: 60 éve történt: a II. világháború eseményei Dél-Abaújban

, - a 40. hadsereg négy román hadosztállyal és az 50. lövészhadtesttel november 29-én reggel törje át az ellenség védelmét a Majos(?)-Hernádkak arcvonalszakaszon és a főcsapást Aszaló-Monaj-kelet irányba mérve, november 30-án estig jusson ki Csekeháza (Valójában az Abaújszántó melletti, ma már a várossal összeépült Cekeházáról van szó. Sz. N.-Sz. P.) - Csobád-Hangács-Borsodszirák terepszakaszra; - a 27. hadsereg az 51. lövészhadtesttel együtt, legalább öt lövészhadosztály erő­vel, november 29-én reggel törje át az ellenség védelmét az Onga-Miskolc arcvonalsza­kaszon. A főcsapást Boldva általános irányában mérje, Miskolc keletről történő átkarolása céljából, és november 29-én estig vegye birtokba a várost. November 30-án estig érje el Kopaszföld-Alacska-Varbó terepszakaszt." 19 De hiábavaló Estor ezredes jó helyzetértékelése, a német parancsnokok jó hadvezetése, a védők elkeseredett ellenállá­sa, ha az erők elégtelenek, hiszen a vezérkari tiszt korábban már idézett telefonos jelen­tésében még azt is megemlíti, hogy „Ott, a Sajó és a Hernád között négy ellenséges hadosztály áll szemben két saját zászlóaljunkkal." A Malinovszkij marsall parancsában megfogalmazott tervek a német csapatok nagyon szívós ellenállása miatt csak jóval később valósultak meg. „Két héten át rendkívül heves harc folyt a városért... A szovjet csapatok kemény küzdelemben, lépésről lépésre egyre összébb szorították a gyűrűt a miskolci ellenséges csoportosítás körül és december 2-án este behatoltak a városba. Az ott rekedt hitlerista csapatok felszámolása reggelig tartott. Miskolc 1944. december 3-án felszabadult. A szovjet hadsereg főparancsnoksága nagyra értékelte Északkelet­Magyarország legjelentősebb városának felszabadítását, s a 27. hadsereg leghősiesebben harcoló csapatait »Miskolci« elnevezéssel tüntette ki, egyben elrendelte, hogy Moszkvá­ban tüzérségi tűz köszöntse a nagyszerű győzelmet." 21 De lássuk az eseményeket részle­tesebben - vállalásunknak megfelelően - elsősorban a dél-abaúji térségre való figyelemmel! Estor ezredes november 25-én a „Dél" hadseregcsoport 5. vezérkari tisztjéhez 18 órakor intézett jelentésében megerősíti előző napi vélekedését: „Az ellenség támadásá­nak súlypontja továbbra is a Sajó és Hernád között van. Úgy tűnik, az ellenség azt terve­zi, hogy a Miskolctól délnyugatra eső, erdős vidékről és a Miskolctól keletre lévő készenléti állásból a várost átkarolólag megtámadja." 22 A „Dél" hadseregcsoport Had­műveleti Naplójának november 27-ei bejegyzése - nyilván felderítési adatokra támasz­kodva - arról tudósít, hogy a támadó erők koncentrációja tovább fokozódott a Sajó és a Hernád között, hiszen az említett határok közti rövid frontszakaszon „hat szovjet hadosz­tály és két sorozatvető alakulat van". 23 Estor ezredesnek a november 28-án 18 órakor a „Dél" hadseregcsoport 1. vezérkari tisztjéhez intézett jelentése azt tartalmazza, hogy „Úgy látszik, az ellenség befejezte előkészületeit a támadás megindítására Miskolc tér­ségében. Kémjelentéseink alapján az orosz tüzérségi állásokat lőszerrel feltöltötték. Az előkészületek alapján a támadás Miskolctól délnyugatra a Megyaszóig eső területen várható". Ebben a helyzetben a Wöhler-csoport arra kényszerül, hogy a 4. hegyi hadosz­tály két zászlóalját Miskolc térségébe irányítsa. 24 19 Tóth S., 1975. 56-57. Archív Minyisztersztva Oborni SZSZSZR fond 240 opisz 2779. gyelo 1196. 120-121. 20 HIL. 896. mikrofilmtekercs. 21 Tóth Sándor, 1965. 139. 2 " HIL. 896. mikrofolmtekercs. 23 HIL. uo. 2 HIL. uo. Az átcsoportosításra az nyújtott lehetőséget, hogy a 4. hegyi hadosztály északi részét levál­totta az „A" hadseregcsoporthoz tartozó 1. páncélos hadsereg. 508

Next

/
Oldalképek
Tartalom