A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Nándor-Szalipszki Péter: 60 éve történt: a II. világháború eseményei Dél-Abaújban

arról számolt be, hogy ugyancsak Fancsalban egy nagy gumijavító egység is munkálkodott, melynek kötelékébe szinte kizárólag ukrán nemzetiségűek tartoztak, akik nem lehettek hadifoglyok, hanem csakis a németekhez átállt „nacionalisták", hiszen senki nem őrizte őket. Hadvezetési központként kell említeni még Boldogkőváralját és Göncöt. 1944. november 22-től Váralján volt a német XVII. hadtest parancsnoksága Hans Kreinsing hegyi csapat tábornok vezetése alatt, Göncön pedig, ahová már korábban leköltöztették az egyik katonai akadémia néhány évfolyamát, a magyar 5. hadtest parancsnoksága rendezkedett be Nagyőszi Miklós altábornagy vezetésével. Gönc még a tekintetben is említést érdemel, hogy két hadbíróság is betelepedett a községbe. Az egyik itt ítélt el és végeztetett ki egy 41 éves katonaszökevény tiszthelyettest, a másik pedig két zsidó munkaszolgálatost ítélt el és végeztetett ki a Pálffy-kastély udvarán.

10 Az Abaújt, de tegyük hozzá, hogy Miskolcot is délkelet felől közelítő frontvonal a Hadműveleti Napló" november 19-i bejegyzésének tanúsága szerint Felsőzsolcától és Ongától délre húzódott. Ezen a napon a Wöhler seregcsoport első vezérkari tisztje, Estor ezredes a „Dél" hadseregcsoport első vezérkari tisztjéhez leadott esti helyzetismertetésében javasolja, hogy (a 20-ára virradó) éjjel az arcvonal Hejőcsaba déli szélére eső szakaszát vonják vissza a Felsőzsolca-Onga vonalon húzódó reteszállásba, hogy a 3. hegyivadász hadosztály számára egy további zászlóalj felszabaduljon. Valószínű - bár erre konkrét adat nincs - a „Dél" hadseregcsoport vezérkara elfogadta Estor javaslatát, mert Hejőcsaba térségében történt harccselekményekről november 20-21-én sem a német, sem az orosz források nem tesznek említést, mégis november 22-én a frontvonal már Hejőcsabától északra (tehát közvetlenül Miskolc határában) van megjelölve. A Hernád jobb partján védő 3. hegyivadász-hadosztály vélhető megerősítése sem tudta azonban megakadályozni a szovjet 40. hadsereg alárendeltségébe tartozó balszárnyi román egységek (4 román hadosztály) és a 38. gárdalövész-hadoszály november 20-i betörését a Hernádon keresztül, melynek éle Ongától északkeletre, Újcsanálostól északra volt,

13 bár a támadó egységek óriási veszteségeket szenvedtek. A betörést követő napokban, november 21-én, 22-én és 23-án is súlyos harcok folytak a kicsiny, mindössze 3 km széles és 4 km mély hernádi hídfő visszafoglalásáért illetve megtartásáért, de a támadó alakulatoknak veszteségeik folyamatos pótlásával sikerült megtartani a terepszakaszt. A német hadvezetőség is érzékeli az átcsoportosítást, hiszen Helmuth Reinhard tábornok, a Wöhler-csoport vezérkari főnöke és a „Dél" hadseregcsoport vezérkari főnöke között november 22-én 9 óra 55 perckor történt telefonbeszélgetés során megállapítást nyer, hogy „Az ellenség a tiszai front gyengítésével gyalogsági erőt von össze a Sajó és Hernád háromszögben."

14 Estor vezérkari ezredes kitűnő helyzetértékelését már november 19-i javaslata kapcsán is méltattuk, de azt mondhatni döbbenetes, hogy november 24-én 18 óra 30 perckor a hadseregcsoport első vezérkari tisztjének telefonon tett jelentésében szinte szó szerint előrevetíti Malinovszkij marsallnak az e frontszakaszra vonatkozólag majd még csak másnap, november 25-én kiadott parancsát: „Az ellenség erős gyalogsági erőkkel, további tüzérség idevonásával a Sajó és Hernád között támadásra készen áll. Úgy tűnik, hogy az ellenség Miskolcot kelet felől akarja átkarolni."

15 10 Szalipszki P., 2000. 116. " Hadtörténeti Intézet Levéltára. (Továbbiakban HIL), 896. számú mikrofilmtekercs. 12 HIL. uo. 13 HIL. uo. 14 HIL. uo. 15 HIL. uo. 506