A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

segíteni a gyermekeknek egy kereplő, egy bodzapuska, egy fűzfa síp, fakorcsolya, kóréhegedű, kiskocsi, szánkó elkészítéséhez. Saját élményként szeretném megemlíteni, hogy mikor kisfiúként nyaraltam nagymamám házában, Kisgyőrben, előfordult, hogy unokanővéreim vagy anyám készített orgonavesszőből sípot nekem. A most következő fajátékokról érdemes tudni, hogy ezeket kifejezetten a régi, századelőn élhetett emberek készíthették gyermekeiknek Kisgyőrben. Akad majd köztük olyan játék is, mely előfordulhat országunk más tájain is. Ilyen gyermekjáték volt a kereplő. Ennek a zajkeltő eszköznek többféle formája ismeretes. Használták a szőlő és gyümölcs érésekor a szőlődombon, seregélyek, kányák és egyéb kártékony állatok távoltartására. Farsangkor a gonosz szellem elűzése miatt lármáztak vele. A kisgyőri gyermekek, főleg a fiúk szívesen játszottak a katonákról, vadászokról hallott mesék után bodzapuskával. Elkészítése igen egyszerű és különösebb szerszám sem kell hozzá: kerestek egy 18-20 cm hosszú egyenes bodzafát, kérgét lehántották, középső laza belét pedig egy vékony rúddal kitolták. Szabtak bele egy tolófát és már mehetett is bele a kenderkóc golyóbis.

109 Kapu, bejárat, kerítés: A néprajzi irodalom kapukkal, kerítésekkel nem sokat törődik. Ami feljegyzés ránk maradt, nagy részük Székelyfölddel kapcsolatos. Szinte Gábor szerint a fedeleskapu elődje a székely falu cinterem kapuja. Györffy István, neves néprajzkutató, s Karcag szülötte arra gondolt, hogy: „a gyepűkapuból lettek a község-, város-, huszárvár kapuk, s innen kerültek a házak elé. Valószínű, így lett a gyepüből is a ház közvetlen környékét oltalmazó kerítés."

11 Leírások vannak arról, hogy az 1900-as évek táján is a Balkán-félszigettől az Alföldön, Felvidéken keresztül Németalföldig, sőt a Skandináv-félszigeten is előfordultak fedeles kapuk. Csupán Székelyföld népének hagyománytisztelete, s szeretete őrizte meg ezt a kincset a legtovább. Valószínű, hogy a székely kapu a fedeleskapu egyik formája, minthogy Székelyföldön is több kaputípust ismernek. Feltételezhető, hogy a fában gazdag és faragótechnikában szintén járatos bükki ember is fedeles zsindellyel borított kaput is állított a háza elé. Deák Geyza a Tiszahát népi építészetéről című dolgozatában ugyan nem esik szó Kisgyőrről, ugyanakkor fontos és érdekes adatokat közöl a Bükk-vidék faragott kapuiról, melyek szinte teljesen megegyeznek a kis győriekkel. „A palánknak kis és nagy kapuja van, igen csinosan és arányosan formált, faragott kapufélfákkal. A kapufélfák (sok helyen bálványfáknak is hívják) fejei a mák fejére emlékeztetnek. A kapufélfák utcza felől eső teste domború virágreliefekkel vannak kifaragva, néhol be is festik két-, háromszínűre. (...) A tulipánt a kapufélfa tövén, a liliomot az egész félfa testén faragják ki. A nagykapun jár be a szekér vagy a jószág, az utóbbi egyébként is. A kiskapu szemöldökfája olyan alacsony, hogy küszöbét meghajolva kell átlépni embernek, suhancnak egyaránt. A kiskapu szemöldökfájára búzakalászt szoktak kifaragni, mely a bőség szimbóluma."

111 Kisgyőrben az utolsó fakaput 1953-ban készítették, egykori gazdagságot, folyamatosságot, a múlt és az elődök tiszteletét jelentette. Az itt lakók ezeket a nagyon szép tájba, környezetbe és kultúrába jól beilleszkedő, arányos építményeket csak kalapos kapuként említik, mely a ház urát és gazdaasszonyát szimbolizálja. Ugyan az 1950-es évektől a '90-es évekig a fafaragások és fafaragók száma drasztikusan lecsökkent, a rendszerváltás után e hagyományokat az itt lakók fafaragó szaktáborok segítségével 109 HOMNA6127 71-72. ,10

HOMNA6127 76. 111 HOMNA6127 77-78. 495